Galilei, Galileo

(1564-1642) Olasz fizikus, matematikus, csillagász.
A modern értelemben vett, a kísérletezésen, tapasztalaton alapuló és a matematikai bizonyítás módszerével dolgozó fizika megalapozója.

Pisában született, ahol 1581-ben medikus lett az egyetemen.
1589-ben a pisai egyetem professzora lesz.
Foglalkozott a szabadeséssel, a hajítással és az ingamozgással.
1592-1610 között matematikát tanított Padovában, ahol tökéletesítette a lencsés távcsövet (1610), és elsőként használta azt csillagászati megfigyelésekre.
1590-ben találja meg a szabadesés törvényét.
1595-ben megállapítja az ingamozgás törvényszerűségeit,
1600-ban pedig felismeri a tehetetlenség törvényét. (Ezt ma Newton I. törvényének nevezzük.)
1609-ben készített távcsövével fedezte fel a Hold hegyeit, a Vénusz fázisváltozásait, a Jupiter négy holdját, a Szaturnusz gyűrűjét és tanulmányozta a napfoltokat.

Felfedezései cáfolták az arisztotelészi fizika állításait és a geocentrikus világszemléletet, ezért vált a kopernikuszi világrendszer hívévé. A kopernikuszi tanok hirdetését azonban az egyház megtiltotta (1616) és Galileit nézeteinek megtagadására kényszerítette (1633).

Galilei távcsövén keresztül tisztán látta a Hold hegyeit, és így a történelemben először nem a csapongó fantázia eredményeképpen állíthatja, hogy a Hold felszíne teljesen olyan, mint Földé. És ami még fontosabb észreveszi azt is, hogy a Hold sötét, tehát a Nap által meg nem világított része is kap valahonnét -hacsak alig észrevehetően is- fényt. Galilei helyesen mutat rá arra, hogy a fényt a Hold a Földtől kapja: a Nap által megvilágított Föld, fényével a Holdat világítja meg.
Elsőként veszi észre azt is, hogy a bolygók a távcsőben kis kerek korongnak látszanak, míg az állócsillagok fényes vibráló pontok maradnak.
A Vénusz fázisait is felfedezte, mellyel Galilei két dolgot bizonyított, hogy a bolygóknak nincs saját fényük, hanem azt a Naptól kapják. Ezeket a fázisváltozásokat a kopernikuszi rendszerrel lehet egyszerűen magyarázni.

1624-ben fog hozzá a Dialogo megírásához, amely 1632-ben jeleneik meg Firenzében.
A pápa, aki Simplició alakjában magára ismer, betiltatja a könyvet, Galileit pedig a Szent Hivatal Kollégiuma elé idézik.
1633. június 22-én olvassák fel az Inkvizíció ítéletét. Ez után élete hátralévő részét háziőrizetben tölti. Utolsó nagy művét, a Discorsit, az első modern fizikatankönyvet ekkor írja.
1637-re teljesen megvakult.
1642. január 8-án hal meg Firenzében egy évvel Newton születése előtt.

Az 1500-as évek vége felé mindenki úgy tudta, hogy a nehezebb tárgyak gyorsabban esnek mint a könnyebbek. Miután Arisztotelész is ezt mondta. Az, hogy egy ókori görög tudós nézete ilyen módon uralkodott jól mutatja mennyire elsorvadt a tudomány a sötét korszakban.

Galilei, akinek matematikai tanszéke volt Pisai Egyetemen, elég vakmerő volt ahhoz, hogy megkérdőjelezze a közös tudást. A történet a tudományos folklór részévé vált: állítólag két különböző tömegű tárgyat ejtett le a ferde toronyból és bemutatta, hogy egyszerre érnek földet. (A valóságban lejtőn gurított golyókkal kísérletezett.) Ez a kihívás Arisztotelésszel szemben Galilei állásába kerülhetett volna, de ő demonstrálta, hogy a természet megfigyelése fontosabb a végső tudományos döntéshez, a hatósági törvényeknél.

Felhasznált irodalom