(1922 - )
amerikai szilárdtestfizikus.Jénában, Németországban született, amerikai szülők gyermekeként.
1944-ben a Yale Egyetemen szerzett diplomát.
Közben az amerikai hadseregben szolgált meteorológusként.
1952-ben a Chicagói Egyetemen szerzett PhD fokozatot.
Tanulmányai után az MIT Lincoln Laboratóriumában végzett kutatásokat csoportvezetőként mágneses memóriák kifejlesztésén. Közben kifejlesztette a kooperatív pálya koncepciót (Jahn-Teller torzulás) oxid anyagokban. Ez közvetlenül vezetett a mágneses szupercsere jelenséghez, ami most Goodenough-Kanamori szabályokként ismert.
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején az Oxfordi Egyetem Szervetlen Kémia Laboratóriumában folytatta munkáját, ahol jelentős kutatásokat végeztek a tölthető lítium-ion akkumulátorok fejlesztésénél.
1986-tól Texas-i Egyetem professzora.
98 évesen még dolgozott az egyetemen.
2019-ben megosztott kémiai Nobel-díjat kapott a lítium-ion akkumulátorok kifejlesztésében elért eredményeiért.