gőzgép
(dugattyús gőzgép, gőzmozdony)
A hőenergiát
vízgőz segítségével hasznosító, külső égésű
hőerőgép, amelynél a munkát végző gőzt
egy külső kazán állítja elő.
Az első kísérleti megoldások Papin (1687) és Th. Savery (1698) nevéhez fűződnek.
Tartósan a gyakorlatba azonban csak Th. Newcomen bányaszivattyúja került (1712).
Ennél a gőzt kívülről befecskendezett víz
kondenzálja. A gép termikus hatásfokát jelentősen rontotta, hogy a gőzöktől
állandóan fölmelegedett teret is hűteni kellett.
A képen Newcomen bányaszivattyúja látható
Ennek kiküszöbölésére J. Watt olyan gőzgépet szerkesztett, amelyben a gőzt elvezette, és külön térben (kondenzátor) hűtötte le. További fejlesztése volt, hogy a gőzt felváltva, alulról, majd fölülről vezette a dugattyúhoz (kettős működés). Kondenzátoros gőzgépére 1769-ben, kettős működésű gőzgépére 1782-ben nyert szabadalmat. (A szabályozásra felhasználta a - malomiparban korábban már használt - centrifugál-szabályozót.)
Eleinte bányákban, utóbb textilgyárakban, majd közlekedési eszközökben (gőzhajó, gőzmozdony) használták a gőzgépet. 1829-ben készült el Stephenson, "Rocket" nevű gőzmozdonya.
A termodinamika elméletét S. Carnot a gőzgép működéséből levont következtetésekkel alapozta meg (1824).
Az alábbi animáció a dugattyús gőzgép elvi működését mutatja egy gőzmozdony esetén.
Öveges tanár úr is foglakozik a témával
a Fizika blokk A
hő átalakítása mechanikai munkává című részében.