magas fokú hanghűségű rendszer (HIFI)

Olyan hangvisszaadó egységek összessége, amelyek a hallható frekvenciák (20-20.000 Hz) és amplitúdók teljes skáláján, a lehető legtökéletesebb minőségben képesek visszaadni valamely élőzenei előadást.
Az ötlet a II. világháború után született, és számos tényező összeegyeztetésével valósulhatott meg.
A sztereó hangfelvételt 1931-ben szabadalmaztatták, de nemigen volt gyakorlati jelentősége 1958-ig.
A "hagyományos" hanglemez a 80-as évekig szinte "egyeduralkodó" volt a HIFI területén, aztán a digitális hangfelvétel (CD - kompakt lemez) szinte teljesen kiszorította. Napjainkban már ez is eltűnőben van.
Egyes igazán "vájtfülüek" szerint azonban most is a "fekete korong" és a csöves erősítő az igazán HIFI.

Kicsit bővebben foglalkozom a témával az Érdekességek rész A hangok birodalma/Hifizika címszavánál.

Felhasznált irodalom