magas fokú hanghűségű rendszer (HIFI)
Olyan hangvisszaadó
egységek összessége, amelyek a hallható frekvenciák
(20-20.000 Hz) és amplitúdók teljes
skáláján, a lehető legtökéletesebb minőségben képesek visszaadni valamely élőzenei
előadást.
Az ötlet a II. világháború után született, és számos tényező összeegyeztetésével
valósulhatott meg.
A sztereó hangfelvételt 1931-ben szabadalmaztatták,
de nemigen volt gyakorlati jelentősége 1958-ig.
A "hagyományos" hanglemez
a 80-as évekig szinte "egyeduralkodó" volt a HIFI területén,
aztán a digitális hangfelvétel (CD
- kompakt lemez) szinte teljesen kiszorította. Napjainkban már ez is eltűnőben
van.
Egyes igazán "vájtfülüek" szerint azonban most is a "fekete korong"
és a csöves erősítő
az igazán HIFI.
Kicsit bővebben foglalkozom a témával az Érdekességek rész A
hangok birodalma/Hifizika címszavánál.