hangmagasság
(normál a hang, zenei hangok)
A hanghatás azon jellemzője, amely szerint
a hallgatók adott hangot viszonylagosan magasnak vagy mélynek ítélnek meg.
Az a magasság, amelyen egy zenei hang megszólal
és amelyre a hangszereket
hangolják, időről időre változik. A jelenleg érvényes szabványt, miszerint a
normál a hang, a = 440 Hz
(hullám/s) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 1955-ben fogadta el.
Abszolút hallása annak van, aki bármely magában megszólaltatott hangot
képes hiba nélkül felismerni. Ez rendkívül ritka, általában a zenészek is csak
relatív hallással rendelkeznek. Ezért használják pl. a hangvillát az énekkarok
"behangolásakor".
Zenei hangok frekvenciái (temperált skála, egyvonásos oktáv)
| Hang | c1
|
cisz1
|
d1
|
disz1
|
e1
|
f1
|
fisz1
|
g1
|
gisz1
|
a1
|
aisz1
|
h1
|
| f (Hz) | 261,626 | 277,183 | 293,665 | 311,127 | 329,628 | 349,228 | 369,994 | 391,995 | 415,305 | 440,000 | 466,164 | 493,883 |
| A gombra kattintva csökkenő hangmagasságű elektronikus hang hallható. |
A témával szemléletesebben foglalkozom az Érdekességeknél a Hangok birodalma részben.
Az alábbi számológép a hang terjedési sebessége, a hullámhossz és a frekvencia közötti összefüggés alapján két megadott értékből kiszámítja a harmadikat. Pl. 340 m/s terjedési sebességgel számolva, az ember által még hallható legményebb hang (16 Hz) hullámhossza 21,25 m, a jófülüek által még hallható legmagasabb hang (20 kHz-es) hullámhossza 1,7 mm.