A
csillagok színképtípusa és luminozitása közötti összefüggés grafikus ábrázolása.
Egymástól függetlenül fedezte fel 1913-ban Ejnar Hertzsprung (1873-1967), dán csillagász és Henry Norris Russell (1877-1957), amerikai csillagász.
A diagram igazi asztrofizikai jelentősége akkor mutatkozik meg, amikor az ábrán a csak egy adott mintára (pl. egy csillaghalmaz összes elemére) vagy egy bizonyos típusra (pl. a változó csillagok egy adott osztályára) vonatkozó pontokat ábrázoljuk. Ezekben az esetekben jól mutatja a felületi hőmérséklet és a luminozitás közötti kapcsolatot.
A diagramon a hidrogént égető normál csillagok a főágnak (fősorozatnak - Main sequence) nevezett széles sávot alkotják.
Az előrehaladott fejlődési stádiumban lévő csillagok a vörös óriások (Giants), a csaknem kihunyt csillagok a fehér törpék (White dwarf) halmazát képezik.
A csillagfejlődés elmélete magyarázatot ad a diagram fő jellemzőire.