(1887-1975)
Nobel-díjas (1925) német fizikus, H. Hertz unokaöccse.
Hamburgban született.
Itt járt a Johanneum iskiolába.
Egyetemi tanulmányait Göttingenben kezdte 1906-ban
Ezt követően a Müncheni majd a Berlini egyetemre járt
1911-ben szerzett diplomát.
1917-től a Berlini Egyetem docense.
1920 - 1925 között a Philips Izzólámpagyárának fizika laboratóriumában dolgozott Eindhovenben.
1925-ben a Hallei Egyetem fizika prfesszora és az Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója
1928-ban a Charlottenburg Technologiai Egyetem Fizika Intézetének igazgatója lesz.
1935-től a Siemens kutató laboratóriumának igazgatója.
1945 - 1954 közöt egy kutató intézetet vezet a Szovjetúnióban.
Foglalkozott a szén-dioxid infravörös elnyelésével.
Különböző gázok ionizációs energiáját vizsgálta.
Hitler hatalomra kerülése után az Egyesült Államokba emigrált, ahol részt vett az atombombaprogramban.
Híres kísérletében J. Franck-kal közösen igazolták a Bohr atomszerkezeti elméletet, Planck kvantum elméletének alkalmazásával.