hidegfúzió

Szobahőmérsékleten létrejövő nukleáris fúzió.
1989 márciusában két vegyész, az amerikai Stanley Pons és az angol Martin Fleischmann bejelentette, hogy fúziót figyelt meg egy platina- és titán-palládiumelektródos nehézvizes elektrolizáló cellában. Több hőt észleltek, mint amennyi egy tisztán kémiai folyamatban felszabadulhatott, és véleményük szerint az energiaforrás egy fúziós folyamat volt. Feltevésük szerint a deutériumatomok olyannyira sűrűn helyezkedtek el a palládiumkatódban, hogy magjaik összepréselődtek és fuzionáltak.
A bejelentést követően más tudósok is a Pons-Fleischmann-kísérlethez hasonló megfigyelésekről számoltak be, megint mások viszont nem észleltek semmi hasonlót.
Még azok a kísérletek is ellentmondásos eredményt hoztak, amelyek egy ilyen típusú folyamat által vélhetőleg kibocsátott magrészecskéket igyekeztek megfigyelni.
1989 végére a legtöbb kutató egyetértésre jutott abban, hogy a megfigyelt jelenség nem tulajdonítható szobahőmérsékletű fúziónak. Elméletileg ugyan lehetséges, gyakorlatilag azonban valószínűtlen, hogy ilyen módon fúziós folyamat indulhasson meg.
A Pons és Fleischmann által észlelni vélt hidegfúziós folyamatban felszabaduló hőmennyiség az évszázad legfontosabb felfedezése lenne technológiai és gazdasági szempontból, mivel roppant olcsóvá tenné az elektromos áram előállítását.

Felhasznált irodalom