(ie. 180-125)
görög földrajztudós, csillagász, matematikus.Nikeában született.
Alexandriában tanult, majd Rodosz szigetére települt, ahol csillagvizsgálót épített.
Számos csillagászati és matematikai megfigyelést végzett.
A csillagok fényességének jelölésére megalkotta a magnitúdó rendszert, amelyben a csillagokat hat csoportba osztotta. A legfényesebbeket 1-es, a szabad szemmel még éppen láthatókat pedig 6-os magnitúdójunak vette.
Munkásságán alapult Ptolemaiosz (geocentrikus) világképe.
A görög tudományban ő ismerte fel a napéjegyenlőség precesszióját, azt a tényt, hogy az égi Egyenlítő és a nappálya, az Ekliptika metszéspontja, a tavaszpont évről évre egy irányban továbbhalad az Egyenlítőn.
Meghatározta a Hold Föld körüli keringésének a hosszát (Hold-hónap).
Megalkotta a gömbháromszögtant. Ennek alapján és a koordináták bevezetésével megmérte számos csillag helyzetét, egy i.e III. századi katalógust kiegészítve.
Bevezette a kör 360°-os felosztását.
Megalkotta az ortografikus és a sztereografikus vetületeket. Ő ábrázolta elsőként "egymás felé hajló" egyenesekként a hosszúsági köröket egy másik vetületében. Az első fokhálózat kialakítását is az ő nevéhez fűzik.