(1769-1859) német természettudós és felfedező.Berliben született.
A frankfurti, majd a Göttingeni egyetemen tanult.
Georg Fosterrel 1789 utazást tett a Rajnán ami után 1790-ben megjelent első tudományos publikációja a bazalt-előfordulások leírásával.
Tudatosan készült a kutatói pályára.
Hamburgban nyelveket tanult.
Freibergben a bányászati akadémián geológiát hallgatott.
Jénában anatómiát és csillagászatot tanult. Híres tanárai között volt Zach Ferenc Xavér, akitől a csillagászati módszereket és a műszerek használatát sajátította el.
1792-ben bányafelügyelőnek nevezték ki. A bányászok munkáját megismerve biztonságos bányászlámpát és légzőkészüléket fejlesztett ki.
1795-ben fő bánygrófnak nevezték ki.
1799 és 1804 között Latin-Amerikában tett utazása során először történt felfedezéseit és leírásait a korszerű tudományos szemlélet első megjelenésének tekintik. Az itt szerzett földrajzi, geológiai, vulkanológiai, botanikai ismeretek feldolgozása 21 évig tartott.
Ő vetette fel először, hogy az Atlanti-óceán partjai mentén található földrészek valamikor összetartoztak.
Hatvanhét évesen fogott bele Kozmosz című munkájába, amelyben nem csak a Földet, hanem az egész világot egyetlen egészként mutatta volna be. 1850-ben jelent meg nak első kötete. Tudománytörténeti szempontból a mű a reneszánsz kozmográfia természettudományos alapon való felélesztésére tett kísérlet.
A hagyatékából létrehozott Alexander von Humboldt Alapítvány ösztöndíjaival sok ezren tanulhatnak vagy kutathatnak Németországban.