ionrács

Az ionrácsok, illetve az azokat alkotó ionvegyületek folyékony állapotban vagy alkalmas oldószerben feloldva elektrolitok. Ionjaik lehetnek egyszerűek, mint például a kationok közül a Na⁺, Ca²⁺, Al³⁺, stb, illetve az anionok közül a F^-, Cl^-, O^2-, stb. Gyakoriak az összetett ionok is, mint például a kationok közül az NH₄⁺, amely egészen úgy viselkedik, mint az az alkálifémkationok, vagy az anionok közül a SO₄^2-, NO₃^-, CO₃^2-, stb.

Az ábrán a nátrium-klorid ionrácsa látható.

Az elemi ionok gömbalakúak, az összetettek közül vannak egy síkban elhelyezkedők, tetraéder alakúak, stb.

A molekulaképen a nátrium-klorid ionrácsa látható. A NaCl.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Az ionok a rácsban egyensúlyi helyzetük közül rezegnek a hőmérséklettől függően egyre nagyobb mértékben, akár a rácstávolság 30%-át is elérően. A hőmérséklet további növelésével a kristályrács megolvad. A folyadékrészecskék szabad úthossza már sokkal kisebb, és pontos elrendezkedésükre csak elméletek vannak.

Gőzállapotban az ionrácsok ionmolekulákra oszlanak, pl. a kősó elpárolgásakor az elektrosztatikus erők által összetartott Na⁺Cl^- molekulákból álló gőz keletkezik, de vannak asszociált (Na⁺Cl^-)², stb. molekulák is a gázban.

Az ionrácsok fénytörése az egyes ionok fénytöréséből adódik össze. Olvadáspontjuk általában magas, forráspontjuk méginkább, és a kettő között jelentős különbség van. Vízben és más ionizáló oldószerekben, sok ionos anyag oldódik, de az egynél több vegyértékű ionokból álló ionrácsok általában rosszabbul oldódnak.

Felhasznált irodalom