Julius Caesar által Kr. e. 46-ban bevezetett naptár, amelyet Kr. u. 8-ban módosítottak,
hogy a szökőéveket helyesen vegye figyelembe.
1582-ig használták a katolikus Európában, ekkor lépett helyébe a Gergely-naptár. Kr. e. 153 óta az évszakokhoz képest három hónappal tolódott el az év (politikai opportunisták manipulációja következtében, amelynek célja a tisztségviselők hivatali idejének megrövidítése volt). Caesar vetett véget ennek az ellentmondásnak úgy, hogy a Kr. e. 43. évhez 67 napot toldott, az évet pedig 365 naposnak nyilvánította, amihez négyévente egy további nap adódott, kezdetben úgy, hogy kétszer vették febr. 24-ét.
A julianusi év 11 perccel hosszabb, mint a tropikus év, és így a 15. századra márc. 21-e 10 nappal későbbre került, mint az igazi napéjegyenlőség.