kémiai kötés
(ionos, fémes, egyszeres, kettős, hármas, telített vegyületek, telítetlen vegyületek,
kötéserősség)
Az atomokat molekulákban és nemmolekuláris szilárd állapotban összekötő elektromos erők.
Háromféle kötés létezik:
Ionos
kötés
mint pl. a konyhasóban (NaCl), amelyben
a felépítő elemek elektronokat
veszítenek és nyernek, a szerkezetet a Na+- és a Cl--ionok
kölcsönös vonzása tartja össze, ionrácsot
alkotva.
Kovalens
kötés
mint pl. a klórban (Cl2)
ahol egyes elektronok két atommaggal
állnak kapcsolatban.
Fémes
kötés
fémrácsot képező, mint a nátriumban
(Na), ahol a vegyértékelektronok a szilárdan
kötött fémionok között többé-kevésbé szabadon mozognak, miáltal elektromosan
vezetővé válnak.
Kovalens kötés, a kötést létesítő elektronpárok száma szerint többféle létezhet.
egyszeres kötés
A jobboldali ábrán az etán
molekula és két szénatomja
közötti egyszeres kötésének jelölése látható.
A baloldali ábrán a két szénatom
illetve a szénatomok és
a hidrogénatomok között
egyaránt 2 elektront magukba foglaló
kovalens kötések (szigma-kötés) láthatók.
kettős
kötés
A jobboldali ábrán az etilén
molekula és két szénatomja
közötti kettős kötésének jelölése látható.
A baloldali ábrán a két szénatom
között 4 elektront, a szénatomok
és a hidrogénatomok
között 2 elektront magukba foglaló
kovalens kötések láthatók.
(A szénatomok között egy szigma-kötés és egy pi-kötés jön létre.)
hármas
kötés
A jobboldali ábrán az acetilén
molekula és két szénatomja
közötti hármas kötésének jelölése látható.
A baloldali ábrán a két szénatom
között 6 elektront, a szénatomok
és a hidrogénatomok
között 2 elektront magukba foglaló
kovalens kötések láthatók.
(A szénatomok között egy szigma-kötés és két pi-kötés jön létre.)
A csak egyszeres kötéseket tartalmazó szerves
vegyületeket telített vegyületeknek nevezzük.
A kettős és/vagy hármas kötés(eke)t (is) tartalmazó szerves
vegyületeket telítetlen vegyületeknek nevezzük.
Azt az energiát, amelyik egy kémiai
kötés elszakításához (pl. egy klórmolekula
két klóratommá alakításához)
szükséges, kötési energiának,
vagy kötéserősségnek nevezik. A molekula
reakcióképességének fontos jellemzője.