(1900 - 1967) Nobel-díjas osztrák-német biokémikus. Bécsben, Ausztriában született.
A Bécsi Egyetem kezdett kémiát tanulni.
Tanulmányait a Müncheni Egyetemen fejezte be, ahol1922-ben PhD fokozatot szerzett.
1926-1929 között Zürichi Műszaki Egyetemen tanított.
Utána a Heidelbergi Egyetem professzora és kutatóintézetének igazgatója lett.
Úgy 300 növényi pigmentet tanulmányozott, kromatográfiás módszerrel elválasztva azokat.
Meghatározta a B2-vitamin szerkezetét és szintetizálta.
Izolálta a K1-vitamint.
A-vitamint és B6-vitamint állított elő szintetikusan.
Foglalkozott elméleti problémák vizsgálatával a szerves kémia területén (alifás vegyületek és az aromás vegyületek sztereokémiájával, poliének és kumulének szintézisével, szénhidrogének savasságával), valamint a biokémia kiterjedt területeivel (karotinoidokkal, flavinokkal, vitaminokkal és enzimekkel).
Fontos szerepe volt a biokémiai genetika kialakulásában.
1948-ban szerkesztette az egyik legrégebbi és a kémiai szakterületén történelmileg legjelentősebb folyóiratot a Justus Liebigs Annalen der Chemie-t.
1938-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karotinoidok és vitaminok kutatásáért.