A vízgőz mennyisége egységnyi
levegőmintában. Meghatározására a relatív és az abszolút nedvességtartalmat is használják.
levegőnedvesség
(páratartalom, abszolút nedvességtartalom, relatív nedvességtartalom, relatív páratartalom, fajlagos nedvesség, specifikus nedvesség)
A vízgőz mennyisége egységnyi
levegőmintában.
Meghatározására a relatív és az abszolút nedvességtartalmat is
használják.
Egy korszerű páratartalom mérő
Az abszolút nedvességtartalom az egységnyi térfogatú levegőben
található teljes vízpáramennyiség,
g/cm3-ben kifejezve.
A meleg levegő több vízpárát
tartalmazhat, mint a hideg, ezért abszolút nedvességtartalma nagyobb
lehet. Adott hőmérsékleten és nyomáson
az egységnyi térfogatú levegő csak
meghatározott mennyiségű vizet képes felvenni. Ha a maximális mennyiséget felvette,
telítetté válik. Ha a vízgőzzel telített
levegő nyomását növeljük, vagy hőmérsékletét
csökkentjük, pára csapódik ki belőle.
A relatív nedvességtartalom az adott körülmények közötti telítettségi
mennyiséghez viszonyított nedvességtartalom %-ban megadott értéke.
Ebből következően:
A 100% relatív légnedvesség a kicsapódási határ.
Ha a 100% relatív nedvességtartalmú levegő
hőmérsékletét növeljük a relatív
légnedvessége csökken, de az abszolút légnedvessége változatlan marad.
Ha a 100% relatív nedvességtartalmú levegő
hőmérsékletét csökkentjük a relatív
légnedvessége változatlan (100%) marad, de az abszolút légnedvessége
csökken, hiszen a vízgőz egy része kicsapódik
belőle.
A nedves levegő tömegegységében lévő
vízgőz mennyiségét kifejező mérőszám a fajlagos (vagy specifikus) nedvesség.