(1711 - 1765)
Orosz fizikus, kémikus. Egy Denisovszka nevű faluban született Oroszország északi részén.
Gyalog ment Moszkvába, ahol egy ismerős segítségével a Szláv Görög Latin Akadémián kezdte taulmányait.
1934-ben Szentpéterváron folytatta tanulmányait, többek között fizikával.
Visszatérte után a Szentpétervári Egyetem kémiaprofesszora.
Később a Marburgi Egyetemen tanult Németországban.
A 18. századi orosz intellektuális élet vezéralakja.
1755-ben megalalpítja a Moszkvai Állami Egyetemet, amelyet később róla neveznek el.
A természettudományok csaknem minden ágát műveli: fizikai, kémiai, asztronómiai, geológiai, geofizikai vizsgálatai egyaránt úttörő jelentőségűek.
Életcéljának tekinti, hogy hazája tudományos életét felpezsdítse.
Az anyagmegmaradás törvényének kísérleti igazolója, atmoszférikus és elektromosságtani kutatásai is jelentősek.
A fizikatörténet számára két munkája igazán érdekes:
- Az egyikben kifejti, hogy a hő a nem érzékelhető részecskék forgómozgása. Beszél a hideg alsó határáról (ma úgy mondanánk, az abszolút nulla fokról), ahol minden mozgás megszűnik.
- A másik munkája ezen gondolat alapján kísérli meg a gáztörvények megmagyarázását. Fontos momentum, hogy a hőmérséklet szerepét helyesen látja meg.
Ő vezeti be a fizikai kémia elnevezést is.
Művészeti tevékenysége elismeréséül a Művészeti Akadémia tagjai közé is beválasztották.
Szentpéterváron halt meg.