Két törpegalaxis,
a Tejútrendszer kísérői, halvány foltokként figyelhetők meg a Déli égbolton.
Először Magellán jegyezte fel őket 1519-ben.
Magellán-felhők
(Nagy Magellán-felhő, Kis Magellán-felhő, Magellán-áramlás)
Két törpegalaxis,
a Tejútrendszer kísérői, halvány foltokként figyelhetők meg a Déli égbolton.
Először Magellán jegyezte fel őket 1519-ben.
A Nagy Magellán-felhő a Hubble űrteleszkóp felvételén.
A Nagy Magellán-felhő a Tejútrendszer kísérő galaxisa, tehát már extragalaxis,
de távolsága csillagászati értelemben olyan csekély - 168 000 fényévre van -,
hogy páratlan panorámafelvételek készítéséhez kínálja magát.
Egyetlen "szépséghibája" talán, hogy nem spirálgalaxis, hanem szabálytalan
alakú, de ez csak a Tejútrendszer (és a szabad szemmel is látható Andromeda-köd)
spirális szerkezete miatt belénk rögzült előítélet, mivel a galaxisok között
egészen gyakoriak a szabálytalan formájúak.
A Nagy Magellán-felhő párja, a Kis Magellán-felhő szintén szabálytalan
alakú, és a két kis galaxist még egy
egészen kis sűrűségű anyagból álló közös
hidrogénburok is körülveszi,
a burokból pedig egy anyaghíd, a Magellán-áramlás húzódik a Tejútrendszer
felé.
Néhány milliárd csillagot tartalmaznak.
Hatalmas asztrofizikai jelentőségük van, mert tanulmányozhatók a bennük lévő
egyedi csillagok, és valamennyi lényegében ugyanakkora távolságra van tőlünk.
Ez nagy bizonytalansági forrást szüntet meg, összehasonlítva a helyzetet a mi
galaxisunkkal, ahol az egyes csillagok tényleges távolságát igen nehéz meghatározni.