mágneses rezonancia
(mágneses magrezonancia, nuclear magnetic resonance, NMR, WAHUHA)

Rezonanciajelenség melynek során mágneses mezőben precessziót végző atomok vagy atommagok, amelynek mágneses momentuma külső mágneses térben nem nulla, a beeső elektromágneses hullámokból energiát nyelnek el.
A jelenség akkor fordul elő, ha a mag nullától eltérő spinnel rendelkezik, amely esetben egy kis mágnesként viselkedik.
Külső mágneses térben a mágneses momentum vektora precessziót mutat, de a kvantum szabályok értelmében csak bizonyos irányok megengedettek. Így pl. a hidrogénnek (spin 1/2) a mágneses tér jelenlétében két lehetséges állapota van, amelyek kicsit különböző energiájúak.
A mágneses magrezonancia egy sugárzás abszorpciója egy olyan foton energiával, aminek az energiája egyenlő e szintek közti különbséggel, ami ezzel egy átmenetet hoz létre az alacsonyabb szintről a magasabba.
Gyakorlati szempontok miatt az energiaszintek közti különbség kicsi, és a sugárzás az elektromágneses spektrum rádiófrekvenciás tartományában van. Függ a térerősségtől.

Ha egy ilyen rendszert a keringési frekvenciával arányos frekvenciájú elektromágneses hullámok érnek, rezonancia lép fel, és energia nyelődik el az elektromágneses sugárzásból.

A WAHUHA a mágneses magrezonanciában (NMR) a vonalszélesség csökkentésére használt impulzus szekvencia. Nevét a feltalálóiról (Waugh, Huber, Haberlen) kapta.
A WAHUHA szekvencia, egy átlagolási folyamatra hat, a mágneses vektor különböző irányba történő elforgatásával.

Az NMR használható a magmomentumok pontos meghatározására, továbbá egy érzékeny magnetométer formájában a mágneses tér mérésére is.
Az orvostudományban kidolgozták a mágneses rezonancia képalkotás módszerét, amelyben a mágneses rezonancia technikával a szövetekről kapnak képet.
Néhány fontos analitikai kémiai eljárás is felhasználja (MRFM).

Felhasznált irodalom