magnon
Mágneses anyagokban az atomspinek kölcsönös helyzetének rezgése egy kristályszerkezetben.
A mágnesezettség-hullámoknak felel meg.
A magnon kvantált spinhullám, amely neutronokról szóródni képes részecskékként
jelenik meg.
Kísérletileg észlelhető lévén, fontos szerepe van a mágneses anyagok termodinamikai
és mágneses jellemzőinek megértésében.
A magnon koncepciót Felix Bloch vezette be 1930-ban a ferromágnesek
spontán mágnesezettség-csökkenésének
magyarázatára.
Az abszolút nullafoknál, egy ferromágnes
eléri a legalacsonyabb energiájú állapotot,
emelyben az atomspinek (és emiatt a mágneses
momentumok) ugyanabba az irányba mutatnak. A hőmérséklet
növekedésével egyre több spin tér el véletlenszerűen
az közös iránytól, ami csökkenti a belső
energiát és csökkenti a nettó mágnesezettséget.
Az 1960-as - 1980-as években fényszórási kísérletekkel megerősítették a tényt, hogy a magnonok engedelmeskednek a Bose-Einstein statistikáknak.