(1834 - 1907)
orosz vegyész, természettudósTobolszkban született, a helyi gimnázium igazgatójának tizenhetedik (és tizenharmadik életben maradt) gyermekeként.
Anyja üveggyárában is dolgozott itt, s első kémialeckéit egy száműzött politikai fogolytól kapta.
Gyáruk leégése után az elszegényedett család Moszkvába költözött.
Moszkvában nem sikerült egyetemre bejutnia, végül Pétervárott végezte el a tanárképző főiskolát.
Diplomájának megszerzése után tüdőbajt fedeztek fel nála, ezért az orvosok tanácsára a Krím-félszigeten helyezkedett el.
1856-ban gyógyultan tért vissza Moszkvába, ahol fizikai kémiai értekezésével magiszteri címet szerzett, majd egy év múlva egyetemi oktató lett.
1859-ben állami ösztöndíjjal két évre Heidelbergbe küldték, ahol Bunsennel dolgozott, a molekulák kohézióját és a spektroszkópot tanulmányozta.
Hazatérve 1864-ben a műegyetem kémia professzora Szentpéterváron.
Később a Szentpétervári Egyetem általános kémiai tanszékének vezetője lett, s az intézményt nemzetközileg is elismert tudományos központtá alakította.
1868-70 között írta klasszikus művét, A kémia alapjait - ez a legjobb és legszokatlanabb orosz nyelvű kémiakönyv.
Egy használható osztályozás kidolgozására törekedve kezdte vizsgálni a kémiai elemek atomsúlyai közötti kapcsolatokat és szabályszerűséget vett észre (A törvényszerűséget a német Lothar Meyer is észrevette, de a felfedezést Mengyelejev publikálta előbb.)
1869-ben publikálta a nevét világhírűvé tevő periódusos rendszert
Mengyelejev a rendszer logikája alapján meg merte változtatni az egyes elemek sorrendjét, s az akkor ismert 63 elem mellett üres helyeket is hagyott. Sőt, megjósolta az oda illő új elemek létét és tulajdonságait is, amihez nem kevés tudományos bátorságra volt szükség.
A rendszer helyessége 1875-ben bizonyosodott be, amikor felfedezték a Mengyelejev által ekaaluminiumnak nevezett anyagot, a galliumot, amely fizikai tulajdonságaival pontosan beleillett az üresen hagyott rubrikába, majd néhány év múlva a germániumot és szkandiumot.
Mengyelejev hirtelen a világ legismertebb és legelismertebb vegyésze lett, csak úgy záporoztak rá a tudományos elismerések.
1867-ben Párizsban szerzett ismereteket az orosz szódagyártás fejlesztéséhez.
1876-ban az Egyesült Államokban a kőolaj-bányászatot tanulmányozta a kaukázusi kőolaj-kitermelés megszervezése érdekében.
Nagy szerepe volt a donyecki kőszénmezők feltárásában és kiaknázásában is, s ő dolgozta ki az ásványi szenek fűtőértékét meghatározó eljárást.
A fizikai kémia terén végzett vizsgálatai közöl kiemelkedik a kritikus hőmérséklet létezésének megállapítása1860-ban, amely felett a gázok nem cseppfolyósíthatóak.
Felismerte az általános gáztörvényt: a nyomás, hőmérséklet és térfogat kapcsolatát.
Kutatta az oldatok kémiáját, s a vegyészet mezőgazdasági hasznosítását.
Feltalált egy füst nélküli lőport.
Nagy érdemeket szerzett az állami mérésügy vezetőjeként.
Foglalkozott a hőtani jelenségekkel, a különféle halmazállapotú testek kiterjedésével, fizikai, kémiai átalakulásaival.
Léghajóval is kísérletezett, 1887-ben teljesen egyedül emelkedett a magasba, hogy lefényképezzen egy napfogyatkozást, s bár a jármű kezeléséről semmit sem tudott, biztonságban ért földet.
Liberális nézetei, a diákság elnyomását bíráló nyilatkozatai miatt többször került összeütközésbe a cári rendszerrel.
1880-ban nem választották meg az akadémia rendes tagjává.
1890-ben a diákság egy petíciójának támogatása miatt nyugdíjazták, s többé nem kapott tudományos beosztást.
Mengyelejev az egyszerű emberekkel rokonszenvezett, még világhírű tudósként is a vonat harmadik osztályán utazott, hogy társaságukban lehessen.
Lánglelkű hazafi is volt, így a rendszerrel szemben táplált fenntartásai ellenére az orosz-japán háború 1904-es kitörése után támogatta a háborús erőfeszítéseket.
1906-ban, néhány hónappal halála előtt felmerült a neve a Nobel-díj kapcsán, de a kitüntetést végül a francia Henri Moissan kapta.
Szentpétervárott halt meg.
Nevét a periódusos rendszer 101-es rendszámú,1955-ben felfedezett, eleme a mendelévium (Md) őrzi.