(1848-1897)
német kémikusBerlinben született.
A Berlini Egyetemen tanult kémiát.
Zürichben, később Heidelbergben dolgozott többféle témában.
1867-ben Robert Bunsen asszisztense lett.
1868-1871 között szerves kémia tanulmányokat folytatott a Gewerbe-Akademián Berlinben.
1871-től a Polytechnikum of Stuttgart szerves kémia professzora.
1872-től Polytechnikum of Zurich szerves kémia professzora.
1885-től Friedrich Wöhler helyére került a Göttingeni Egyetemen.
1889-től átveszi Robert Bunsen helyét a Heidelbergi egyetemen.
Szervetlen és szerves kémiában egyaránt jelentős munkássága volt.
Elsőként állított elő oximokot és tiofén kénvegyületet.
Ismert a gőzsűrűség mérésén alapuló relatív molekulatömeg meghatározási módszeréről (Viktor Meyer-módszer).
Sztereokémiával is foglalkozott, elsőként azonosította kémiai reakciókban a térbeli gátlást.