mozgásérzékelők
(passzív infra mozgásérzékelő, PIR)
A jelenleg használatos mozgásérzékelők között a legelterjedtebb csoport a passzív infravörös (Passive Infra Red /PIR/) mozgásérzékelők.
Ezek viszonylag olcsók és széles körben használhatók. Megfelelően elhelyezve egy egész helyiség védelmére alkalmasak.
Nevükkel ellentétben valójában nem a mozgást, hanem egy adott hely hőváltozását észlelik.
A lencse típusától függően eltérő területek védelmére alkalmasak.
Alkalmaznak más elven működő mozgásérzékelőket is.
A mikrohullámú (radaros) mozgásérzékelők (MW) mikrohullámú jeleket küldenek szét az érzékelt területen, mérik a visszaverődést és a változása alapján azonosítják a mozgást. (A képen egy mennyezetre szerelhető változat látható.)
Nagyobb területet képesek érzékelni mint a passzív infravörös mozgásérzékelők. Nem olyan érzékenyek az időjárás- és hőmérsékletváltozásokra, viszont drágábbak. Általában kültéri védelemre használatosak.
Az ultrahangos mozgásérzékelők egy adó és vevő egységből állnak, a mozgást pedig aszerint jelzik, hogy a közeledő hanghullámforrásnak nő a távolodónak pedig a sebesség arányában csökken a frekvenciája. (A képen egy falra szerelhető változat látható.)
Ezeket leginkább a járművek belterének védelmére használják, mivel fokozottan zavarérzékenyek, épületekben sokszor tévesen riasztanak.
A téves riasztások csökkentése érdekében a gyártók különböző működési elvű mozgásérzékelőket párosítanak egy közös „házban”.
Leggyakrabban PIR mozgásérzékelőt kombinálnak egy mikrohullámú mozgásérzékelővel, a riasztáshoz mindkét mozgásérzékelő egyidejű jelzése szükséges.