nemesfémek
Azokat
a fémeket nevezik nemesfémeknek, amelyek aránylag nehezen reagálnak más elemekkel.
A külső hatásokkal szemben sokkal ellenállóbbak, mint más anyagok, és formájukat,
fémes fényüket hosszú ideig megőrzik, legfeljebb a felületüket kell egy kicsit
megtisztítani.
Atomjaik elektronszerkezete hasonlít a nemesgázokéhoz, a harmadik héjtól kezdődő d-pálya telítettsége miatt (nd10(n+1)s1 illetve s2).
Nagy sűrűségüket atomjaik, különleges elektronszerkezetből adódó, kis mérete okozza. A lezárt héjakon az elektronok a Pauli-elvnek megfelelően 5 elektronpárt alkotnak. A nagy magvonzás és az elektronpárok legkisebb taszítása miatt a fémes kristályokat összezsugorodott atomok alkotják. Az elektronpárok kozzák a "nemes" tulajdonságokat.
Éppen ezért használják ezeket a fémeket ékszerek, pénzérmék készítésére, amelyek értékét
nemcsak szépségük adja, hanem az is, hogy ezek a fémek rendkívül ritkák.
A nemesfémek közé sorolják a platinacsoport elemeit, valamint az aranyat és az ezüstöt.
A platinafémek közé
tartoznak a könnyű platinafémek (ruténium, ródium, palládium), és a nehéz platinafémek
(ozmium, az irídium, platina).
Az arany és az ezüst rézcsoportba tartozik.
A nemesfémek közül e két utóbbi ősidők óta ismert és használt.
Az arany az oxigénnel szemben leginkább ellenálló fém. Kémiai szepontból egyébként is nagyon ellenálló, még a tömény savak sem oldják egyedül a kirányvíz támadja meg.
Az aranynak az atommag fogalmának kialakulásában is fontos szerepe volt. Rutherford laboratóriumában Marsden és Geiger radioaktív sugárzásból eredő alfa-részecskékkel bombáztak vékony aranyfüst lemezt.
Ennek a kísérletnek az alapján ismerte fel Rutherford az atommag létezését.