neutrínócsillagászat
(neutrínótávcső, ANTARES)

A világűrből érkező neutrínósugárzást tanulmányozó tudományterület. A csillagászat legfiatalabb ága.
Vizsgálatai eddig elsősorban a Nap magjában fennálló viszonyok megismerésére irányultak. A 60-as évek óta végzett kísérletek során azonban sokkal kevesebb neutrínót sikerült kimutatni, mint amennyit az atommagfúziós-elméletek alapján vártak.
A neutrínócsillagászat "születése" 1987-ra tehető: ekkor észlelték először neutrínódetektorral egy távoli szupernóva (az 1987A) robbanását.

2005. szeptemberében Marseille-től 40 kilométerre délkeletre, 2,4 kilométerrel a tengerszint alatt megkezdődött egy új neutrínótávcső, az ANTARES telepítése, amely rendhagyó módon nem az ég felé, hanem a Föld mélye felé fordulva fogja tanulmányozni az égboltot a világűrből érkező neutrínók segítségével. A befejezésekor 1 köbkilométeres térfogatú lesz az óriási detektor, mellette 130 tagú nemzetközi - angol, francia, holland, orosz és spanyol munkatársakból álló - kutatócsoport dolgozik majd.

A neutrínók csak közvetve, az általuk kiváltott folyamatokban keletkező más részecskék révén mutathatók ki: a Földet átszelő vagy a felülről, a tengervizen keresztül az ANTARES víztérfogatába érkező neutrinók a víz protonjaival ütközve nagyenergiájú müonokat keltenek, amelyek a vízbeli fénysebességnél gyorsabban száguldva Cserenkov-sugárzást hoznak létre. Ezt észlelik az érzékelők.

A rendszer 2010. decemberére készült el teljesen az Antarktiszon az IceCube neutrínóérzékelő rendszer.

Felhasznált irodalom