(1894 -
1989) Erdélyi szász származású német fizikus, orvos, a rakétakutatás,
űrhajózás egyik úttörője. Verne holdutazási regényeinek hatására 13 évesen kezdett az űrutazás kérdéseivel foglalkozni.
Apja hatására orvosnak tanult a kolozsvári és a müncheni egyetemen.
Az I. Világháború után aeronautikai, matematikai, műszaki és fizikai tanulmányokba kezdett. Münchenben, Göttingenben és Heidelbergben tanult.
Pontosan kidolgozta a többlépcsős folyékony hajtóanyagú rakéta részleteit.
Többéves kutatómunkáját 1922-ben a Rakéta a bolygóközi térben című munkájában foglalta össze.
Felvette a kapcsolatot Ciolkovszkijjal és Goddarddal.
1928-ban az UFA filmstúdió felkérte egy folyékony hajtóanyagú rakéta elkészítésére.
1929-ben a németországi civil rakétatkutatások szervezetének (VfR) elnökévé választották.
1930-tól közreműködött a MIRAK rakéták kifejlesztésében.
Részt vett a peenemündei rakétafejlesztések elméleti munkájában.
A II. Világháború után 1948-tól Svájcban független szakértőként, 1950-től Olaszországban a haditengerészet tanácsadójaként dolgozott.
1955-ben meghívták az amerikai rakétaprogramban való részvételre.
1958-ban visszatért Feuchtba és ismét tudományos munkáit publikálta.
Több egyetem díszdoktorává avatta.
Nevét a Hermann Oberth Űrutazási Múzeum (Feucht) és a Hermann Oberth-emlékház őrzi (egykori lakóhelyén, Meggyesen).