oldat
(oldószer, oldott anyag, elegy, elegykristály, poláris oldószerek, nem poláris oldószerek, amfiprotonos oldószerek, aprotonos oldószerek)
Egy folyadék
(az oldószer) homogén elegye egy gázzal,
vagy szilárd anyaggal
(oldott anyag).
Az oldott anyag molekulái
egy oldatban különállóak, és elkeverednek az oldószer molekuláival.
Általában valamilyen kölcsönhatás
fellép az oldószer és oldott molekulák
között.
Ha két folyadék keveredik
molekuláris szinten, akkor azok elegyedők. Ebben az esetben a nagyobb mennyiségben
jelenlévő az oldószer és a kisebb mennyiségű az oldott anyag.
A képek az oldódás folyamatát mutatják be
1. Az oldószer molekulák behatolnak az oldott anyag molekulák közé
2. Az oldószer molekulák magukkal ragadnak oldott anyag molekulákat
3. Az oldatban egyenletesen eloszlanak az oldott anyag molekulái az oldószer
molekulák között
A keverékek között vannak homogének is, amelyekben még erős nagyítással sem különíthető el az alkotórészek. Ilyenek az oldatok, pl. etilalkohol, vagy a répacukor vizes oldata.
Az elegy homogén oldat. Vannak homogén szilárd oldatok is, ezek az elegykristályok.
Az elegyek fizikai módszerekkel szétválaszthatók, pl. az alkohol vizes oldata desztillációval.
A gázok keveréke, mindíg homogén
elegyet képez, pl. a levegő
egy homogén gázelegy, amely kb.
4/5 rész nitrogénből
és 1/5 rész oxigénből
áll, kisebb mennyiségben azonban tartalmaz pl. szén-dioxidot,
nemesgázokat, vízgőzt,
stb.
A levegőt alkotó gázok is szétválaszthatók
fizikai módszerekkel (csepfolyósítás után desztillációval).
Az oldószerek más anyagot vagy anyagokat oldat keletkezése közben oldó folyadékok .
Vannak poláris oldószerek, amelyek dipólus momentummal és következésképpen nagy dielektromos állandóval rendelkező vegyületek (pl. a víz vagy cseppfolyós ammónia). Ezek ionos, vagy ionizálódó kovalens kötéses vegyületeket oldanak.
A nem poláris oldószereknek, mint pl. a benzolnak, nincs permanens dipólus momentuma. Ezek az ionos vegyületeket nem oldják, de a nem poláris, kovalens kötéses vegyületeket igen.
Az oldószerek tovább csoportosíthatók a protonleadó vagy -felvevő képességük alapján.
Az amfiprotonos oldószerek képesek önionizációra, így mind protondonorként, mindpedig protonakceptorként szerepelnek.
Tipikus példa erre a víz :
2H2O <-> H3O+ + OH-
Az aprotonos oldószerek nem adnak le és nem vesznek fel protont, erre példa a széntetraklorid.