ópium
(mákalkaloidok, laudanum)
A mák (Papaver somniferum) éretlen gubójának szárított kivonata, amely többféle
kábító, hallucinogén hatású alkaloidot
tartalmaz.
Ezeket együttesen nevezik mákalkaloidoknak.
A mákgubó összesen kb. húszféle
alkaloidot (és egyéb anyagokat) tartalmaz
legnagyobb mennyiségben az alábbiakat:
- 10-12% morfium
- 5 - 6 % narkotin
- 0,2 - 0,8 % kodein
- 0,12 - 1 % papaverin
- 0,1 - 0,4% tabein
Az ópiumot fájdalomcsillapító, altató, nyugtató és euforizáló hatása
miatt már az ókori kultúrákban (Babilonban, Egyiptomban, Görögországban és Rómában)
is használták.
Kínában a dohányzás 17. sz. közepi betiltását követően terjedt el az ópiumszívás.
1840-ben az ópiumszívás betiltására indított mozgalom az ópiumháborúk
kirobbanásához vezetett.
Az ópiumot néha még manapság is használják hasmenés elleni szerként.
Az ópium alkoholos oldata, laudanum néven, Paracelsus révén vált
ismertté a 16. sz. elején.
Élvezete társadalmilag elfogadott volt a 19. sz. elejéig, amikor az injekciós
tű és fecskendő feltalálásával a kábítószer-használat veszélyesebbé vált.