penicillin
((2S,5R,6R)-3,3-dimetil-7-oxo-6-[[2-(fenoxi)acetil]amino]-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karboxilsav)

R-C₉H₁₁N₂O₄S

Széles körben használt antibiotikum.

A penicillin heterociklusos, penám vázas alapszerkezete.
Az egyes penicillinszármazékok a képletben R-rel jelzett csoportban térnek el egymástól.

A penicillin egyik változatának molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

A Penicill.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Történet
Sir Alexander Fleming angol kutató fedezte fel, hogy a táptalajra véletlenül került Penicillium notatum penészgomba körül kipusztultak a ráoltott Streptococcus-baktériumok. (A képen ez látható.)
1945-ben kitüntették az élettani/orvostudományi Nobel-díjjal, megosztva Florey, Howard Walter, Baronnal és Chain, Sir Ernst Borisszal, akik először izolálták a gyógyszert.

Előfordulás
A penészgomba által termelt anyag a penicillin a II. Világháború után terjedt el antibiotikumként.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Kristályos anyag
Olvadáspontja 97°C
Sűrűsége 1,41 g/cm³

Előállítás
Biológiai úton és mesterségesen is előállítják illetve módosítják az oldalláncokat a különböző készítményekben. Így vált lehetővé például a tablettaként bevehető változatok kialakítása.

Felhasználás
Bizonyos fertőzések kezelésére használt antibiotikum.
Jelenleg is használják több származékával együtt tüdőgyulladás, mandulagyulladás, stb. kezelésére.

Biológia
A penicillin a transzpeptidáz enzim működését gátolja, így a baktérium sejtfala az osztódás során meggyengül.

Felhasznált irodalom