repülőgép

Olyan repülőeszközök (légi járművek) általános elnevezése, amelyek a földi légkörben a felhajtóerőt használva haladnak előre.

A felhajtóerő különlegesen kialakított és a repülőgép törzséhez rögzített szárnyakon jön létre: a légáramlás változásával a szárny fölötti légtömeg nyomáseloszlása következtében egy felfelé irányuló erő (felhajtóerő) alakul ki.

A légáramlást viszont az kelti, hogy a hajtómű által keltett tolóerő a repülőgépet a levegőn keresztül "húzza" vagy "nyomja".
Hajtásra robbanómotorral hajtott légcsavart, gázturbinából kiáramló égésgázokat, vagy gázturbinára szerelt légcsavart alkalmaznak, ez utóbbi kettőt néha együtt is alkalmazzák. Korábban minden repülőgépen légcsavart használtak, a mai nagy utas- és teherszállítógépeken gázturbinás sugárhajtóműveket.
Megfelelő tervezéssel elérhető, hogy a szárny által keltett felhajtóerő nagyobb legyen a repülőgép vázának és a meghajtószerkezetnek a súlyánál, és így hasznos teher is szállítható.

A repülőgép kormányzásának elvét az alábbi ábrák mutatják be.

A kisebb repülőgépeken a kormányszerveket közvetlenül a pedálokra (csűrőkormány) illetve a botkormányra rögzített huzalok működtetik.
A nagyobb gépeken bonyolult hidraulika rendszer végzi a tényleges mozgatást számítógépes vezérléssel.

Az első valóban gépi meghajtású repülést Orville Wright hajtotta végre 1903. decemberében egy 260 m-es légi úttal. Ennek ellenére csak az I. világháborúban kezdtek a kormányzatok mindkét oldalon pénzt fektetni repülőgépvázak és -motorok fejlesztésébe, ami azután a repülőgépek, különösen a vadászgépek gyors fejlesztését indította el.
A háború után az amerikai transzkontinentális utasforgalom igényeinek kielégítésére hozták létre a több motorral, fémborítással és behúzható futóművekkel ellátott repülőgépeket, amelyek a korábbi szövettel borított típusokat váltották fel.
A II. világháború során a szövetséges és a tengelyhatalmak egyaránt további beruházásokat hajtottak végre a repülőgépek fejlesztésére. Ezek az erőfeszítések a világ első működőképes sugárhajtású repülőgépének, az Me-262-nek a megalkotásában csúcsosodtak ki.
A háborút követő időszakban a sugárhajtóműveket egyre nagyobb utasszállító gépekhez használták. Ennek a folyamatnak a csúcsát a Boeing-747 bevezetése jelentette 1970-ben. Ennek az időszaknak a terméke az 1976-ban üzembe állított szuperszonikus Concorde is (2004-ben vonták ki végleg a forgalomból.)
A mai vadászgépek összes típusát is sugárhajtóművekkel szerelték fel az egyre nagyobb sebesség elérése érdekében.

A képen egy korszerű, csendes gázturbinás hajtóművekkel felszerelt, számítógépes vezérlésű utasszállítógép.

Az utóbbi évek fejlesztéseiben a polgári repülésben a nagyobb sebesség helyett a gazdaságosabb és csendesebb üzemmód vált meghatározóvá, míg a harci repülőgépek egyre nagyobb mértékben válnak függővé a gép irányítására és stabilizálására szolgáló elektronikától. (A "lopakodó" pl. számítógép nélkül repülésképtelen!)

Felhasznált irodalom