részecskegyorsító
Töltött szubatomi részecskéket, rendszerint elektronokat, protonokat igen nagy sebességre gyorsító berendezés.
A legtöbb részecskefizikai kísérlet hatalmas részecskegyorsítók alkalmazására
épül, mert csak ezekkel lehet a részecskéket olyan közel juttatni egymáshoz,
hogy kölcsönhatásba lépjenek.
A részecskegyorsítás elektromos mezővel
érhető el. Az első gyorsító-berendezéssel létrehozott magreakciót Walton
és Cockroft valósította meg 1932-ben.
A korai gyorsítók közé tartozott a van de Graaff által 1931-ben bemutatott elektrosztatikus berendezés is. Mivel nagyon nagy feszültség nem állítható elő, ezért új elven működő berendezések kerültek a i kutatások előterébe. Ezek sorát a Lawrence által 1931-ben felfedezett ciklotron nyitotta meg. Hazánk legnagyobb gyorsító berendezése is ilyen.
A részecskegyorsítók főbb válfajai:
- Az egyenes vonalú (lineáris gyorsító) - működési elve a baloldali ábrán
- A körpályás gyorsító (szinkrotron) - működési elve a jobboldali ábrán. Az utóbbiban mágneses mező szabja meg
a nyaláb pályáját.
|
|
|---|
Mindkét gyorsítófajta rádiófrekvenciás elektromos
térrel gyorsítja a részecskéket.
A részecskéknyalábok vagy nyugvó célanyagokba ütköznek (pl. folyékony hidrogén),
vagy egy másik mozgó részecskéknyalábba (ütközőnyalábos berendezés).