(1934 - ) Nobel díjas olasz fizikus. Goriziában, Olaszországban született.
A pisai Scuola Normale Egyetemen szerzett diplomát.
1958-ban az USA-ba ment, ahol a részecskegyorsítókat tanulmányozta.
1960-ban a CERN-ben a gyenge kölcsönhatást vizsgáló kísérletekben vett részt.
1970-ben a Harvard Egyetem professzora lett.
1976-ban javasolta a CERN proton szinkrotron átalakítását proton-antiproton ütköztetéshez. Ez 1981-ben kezdte működését.
1984-ben Simon van der Meerrel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a W-részecske és Z-részecske felfedezéséért.
1989-1993 között a CERN főigazgatója volt.
Jelenleg Paviai Egyetem professzora, és az ENEA (olasz erőműbiztonsági intézet) elnöke.
2013-ban az olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki.