(1819-1903)
angol fizikus.Dublinban járt iskolába.
Később a Bristol College tanulója lett, ahol hamar megmutatkozott kiváló matematikai képessége.
1837-ben a Pembroke College-be került, Cambridge-be.
1842 és 1843-ban cikkeket publikált az összenyomhatatlan folyadékok mozgásáról, elsősorban az összenyomhatatlan folyadékok egyenletes áramlásáról.
Tovább folytatva vizsgálatait felismerte a vizskózus folyadékok (róla elnevezett) súrlódási törvényét.
Ezenkívül foglalkozott a fény aberrációjával, ebben a témakörben az első fontos munkát végezte.
Vizsgálta a gravitáció mértékét a Föld különböző pontjain.
1851-ben a Royal Society tagja lett.
1852-ben Rumford éremmel tüntették ki.
1854-ben a Royal Society titkára lett.
A folyadékokban vizsgált ingamozgás a hidrodinamika alapvető anyaga lett, amikor 1851-ben publikálta a viszkozitás törvényét, meghatározva egy kis gömb sebességét viszkózus folyadékban.
1854-ben elméletet dolgozott ki Fraunhofernek a Nap spektrumában észlet vonalaira. Véleménye szerint ezek a Nap külső rétegében található atomok által elnyelt bizonyos hullámhosszak okozzák.
1885-ben a Royal Society elnöke lett, ezt a pozícióját 1890-ig megtartotta.
1886-tól haláláig a Victoria Institute elnöke volt.
1893-ban megkapta a Royal Society of London Copley érmét.