szikes talajok
(szikesek)
A főtípusaikba
azokat a talajokat sorolják, amelyek kialakulásában
és tulajdonságaiban a vízben
oldható sók
döntő szerepet játszanak.
A sók között elsősorban a nátriumsók
szerepe nagy. Ezek részben a talajoldatban oldott
állapotban, részben pedig a talajkolloidok
felületén megkötve, vagy kristályos sók alakjában
találhatók meg.
A nátrium e három formájának
mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok jellegét és ezzel
együtt a szikes talaj tulajdonságait. A szikesség mértékének növekedésével
párhuzamosan csökken a talajok termékenysége, mert romlanak a fizikai és kémiai
tulajdonságok.
A szikes talaj egyik típusának (Réti szolonyec talaj) talajszelvénye a Hortobágyon
A főtípus jellemző folyamatai:
Humuszosodás
Mértéke és mélysége a szikeseken megtelepedő növényzet és biológiai folyamatok
függvénye.
A szerves anyag (humusz)
felhalmozódása a nátrium
ion hatására mozgékonnyá válhat, elfolyósodó anyaga a mélyebb rétegek felé tartó
repedések mentén lehatol, és a talajvizet
barnára festi.
Kilúgzás
Csak kis mértékű, mert a szárazságra hajló éghajlat
alatt a párolgás nagyobb, mint a talajra
jutó csapadék, de csökkenti a talajba
jutható csapadék mennyiségét a szikesek
rossz vízgazdálkodása is. (Előfordulhat, hogy a talaj
felső néhány centiméteres rétege nedves, sáros, alatta pedig porszáraz.)
Sófelhalmozódás
Hazánkban és általában a mérsékelt égövben a sófelhalmozódás
alapvető oka a talajvíz közelsége és
sótartalma. A párolgás miatt a fölfelé áramló
talajnedvesség víztartalma
a légkörbe távozik, a vízben
oldott sók
pedig a talajban maradnak.
E miatt a kémhatása lúgos,
a szerkezete leromlik, a vízgazdálkodása rossz.
A felhalmozódott sók káros hatása a minőségüktől
és az arányuktól függ.
A fizikai és kémiai
hatásokat tekintve legkárosabb a nátriumos
és a karbonátos sókelhalmozódás.
Oszlopos szint kialakulása
Az erősen duzzadó és zsugorodó agyagos talajszint a váltakozó száradás és nedvesedés
hatására formálódik, hasábokra, majd oszlopokra tagozódik. Ezek állandósulnak
a felülről bepergő, kevésbé tapadós, a hasábokat és az oszlopokat egymástól
elválasztó talajrészek következtében.
E miatt rossz vízáteresztő képesség, az oszlopok belsejében levegőtlenség alakul
ki.
A növények számára csak a szelvény oszlopos szint feletti talajrétege hasznosítható.