(1895 - 1971) Nobel díjas orosz fizikus. Vlagyivosztokban, Oroszországban született.
1913-1914-ben az Edinburgh-i Egyetemen tanult.
1918-ban végzett a Moszkvai Állami Egyetemen.
1923-ban oktatni kezdett a Moszkvai Állami Tanárképző Egyetem fizika tanszékén. Ekkor írta első tudományos munkáját az anizotróp közeg elektrodinamikájáról.
1932-ben javasolta a felületi állapotok fogalmának bevezetését, ami később rendkívül fontos lett a MOSFET technológia fizikai megalapozásához.
1934-től a Moszkvai Lebegyev Fizikai Intézet elméleti osztályának vezetője.
1934-ben Szemjon Altsulerrel felvetette, hogy a neutron mágneses momentummal rendelkezik, vagyis valamiféle belső szerkezete van.
1945-ben kidolgozott egy közelítő módszert a soktest probléma megoldására. Ezt 1950-ben Sidney Dancoff is kidolgozta tőle függetlenül (Tamm-Dancoff-közelítés).
Az 1940-es évek végétől az 1950-es évek elejéig részt vett a szovjet hidrogénbomba előállítási programban.
1951-ben Andrej Szaharovval a tokamak rendszert ajánlotta a fúziós reaktor megvalósításához.
1953-ban visszatért a Moszkvai Lebegyev Fizikai Intézetbe.
1958-ban Pavel Aleksejevics Cserenkovval és Ilja Mihajlovics Frankkal megosztva Fizikai Nobel-díjat kapott a Cserenkov-Vavilov-hatás felfedezéséért és értelmezéséért.