tranzisztor
(kollektor, emitter, bázis)

Szilárdtest-elektronikai eszköz, amely különböző vezetési mechanizmusú félvezető átmenetekből áll.

Egy tranzisztor a "gyakorlatban"

A félvezető rétegek két egymással szembefordított p-n átmenetet alkotnak (mint két dióda).
A két szélső réteget kollektor-nak (C), illetve emitter-nek (E), a középső réteget bázis-nak (B) nevezik.
A bázis sokkal vékonyabb, mint a másik két réteg.

NPN illetve PNP tranzisztor áramköri jele
1948. június 17-én szabadalmaztatták és 1956-ban Walter Brattain, William Shockley és John Bardeen megkapta érte a fizikai Nobel-díjat.

Kapcsolóként, erősítőként vagy egyenirányítóként használják.
Kicsiny, szilárd és a működéséhez szükséges kis feszültség miatt biztonságos.
A tranzisztorok forradalmasították az áramkörök tervezését, s ma már tranzisztorok, illetve a sok ezer tranzisztort tartalmazó integrált áramkörök léptek az elektroncsövek helyére a televíziókban, rádiókban és számítógépekben.

Kikapcsolt tranzisztor	Bekapcsolt tranzisztor

Felhasznált irodalom