Tyndall, John

(1820 - 1893) Brit fizikus
Leighlinbridgeben, Írországban született.
Műszaki rajzot és matematikát tanult.
Fiatalon földméréssel foglalkozott.
1847-ben matematikát és földérést tanított Hampshireben.
1848-ban a Marburgi egyetemre ment Németországba, ahol két évet tanult Bunsen, az itt befolyásos tanár irányítása alatt. Talán még nagyobb hatással volt rá Hermann Knoblauch professzor, akive utána is évekig levelezett.
Disszertációját a csavarfelületek matematikai elemzéséről írta 1850-ben.
Még egy évet maradt Marburgban, mialatt mágneses kutatásokat végzett.
1851-ben visaszatért Angliába.
1853-ban a londoni Royal Institution (Királyi Intézet) természetbölcselet-professzorává választották. Az intézetben Michael Faraday munkatársa és barátja lett.
Eleinte a kristályok mágneses tulajdonságait tanulmányozta, de 1859-ben a különböző gázok hőelnyelő és hősugárzó képességét kezdte vizsgálni. Megállapította azt a meteorológiai szempontból fontos tényt, hogy a nedves levegő csekély hőmérséklet-változással nyeli el a hőt.

1854-ben bemutatta az üvegszáloptika elvét (az ábrán).
A nagy molekulák és a por fényszórását is vizsgálta; ezt a jelenséget ma Tyndall-effektusnak nevezik. Kísérletekkel támasztotta alá, hogy az ég kék színét a légkör molekuláin szóródó napsugarak okozzák.

Felhasznált irodalom