üveg
(nátronüveg, kvarcüveg, ólomkristály, síküveggyártás)

Olyan szervetlen olvadék, amely észrevehető kristályosodás nélkül hűlt le és dermedt meg.
Általában viszkózus folyadék gyors hűlésekor keletkezik, amikor atomoknak nem marad elég idejük a kristályszerkezetbe rendeződéshez.

Az üveg fogalmát néha olyan folyadékként határozzák meg, amelynek viszkozitása meghaladja a 10¹³ poise-t. Nem áll termodinamikai egyensúlyban, és napok vagy évek során lassan kristályszerkezetet vehet fel.

Különleges körülmények között bármilyen anyagbók, pl. fémekből is készíthető üveg (fémüveg).

Néhány üvegből készült eszköz a TV képcsőtől az ablaküvegen át palackokig.

Amit általában üvegnek nevezünk az mész (kalcium-oxid), szóda (nátrium-karbonát) és kvarc (szilícium-dioxid) összeolvasztásakor keletkezett átlátszó vagy áttetsző végtermék (nátronüveg).
Más összetevőkből is állhat, ami a tulajdonságok széles skáláját eredményezi.

Az úgynevezett kvarcüveg gyakorlatilag megolvasztott, majd gyorsan lehűtött kvarc (szilícium-dioxid).
Igen kicsi hőtágulású, ezért hőálló laboratóriumi edények előállítására alkalmas. Átengedi az UV-sugárzást.

Bórral készül a boro-szilikát üveg, ami erősebb és hőállóbb, a nátronüvegnél.

Az ólmot tartalmazó üveg különösen alkalmas arra, hogy vágással vagy csiszolással díszítsék (ólomkristály).

Mivel nincs határozott olvadáspontja, a forró, lágy üveg sokféleképpen formázható. Leginkább a fúvás (lásd a képet) és öntés változatai használatosak.

Folyékony üveg alakítása fúvással

Korábban a táblaüveget egy sík kör alakban való kis forgatásával és azután méretre vágással vagy egy nagyméretű henger fúvásával és hasítással készítették. Most a gyártásnál az olvadékból folyamatosan húzzák ki a táblákat.
A legjobb minőségű táblaüveg úsztatásos módszerrel készül.
Ennek folyamán az olvadékot egy olvasztott ónágyon úsztatják folyamatosan.

A síküveggyártás technológiai folyamata.

Felhasznált irodalom