vágás
(editálás, illesztés, munkakópia, elektronikus vágás)

A felvett hang- vagy mozgóképanyag szerkesztése.
Pl. negatívról készült első kópiák fizikai vágása és összeillesztése.

Az illesztés a film- és videokészítés során az eredeti, forgatott anyag végső vágása, hogy megfeleljen a jóváhagyott munkakópiának.
Filmek esetében ezt a filmnegatív fizikai vágásával és ragasztásával érik el, míg a video esetében az eredeti videoszalag kiválasztott részeinek átmásolását jelenti olyan sorrendben, hogy megfeleljen az előmontírozott anyagnak.

A filmvelvétel során minden felvett jelenetet az elejére felvett csapódeszka jele és száma szerint azonosítanak és szinkronizálnak a megfelelő mágneses hangszalaggal.

Az anyagok összeállítása a vágóasztalon történik, amelyen külön pálya van a kép- és hangszalagnak. A képet egy kis képernyőn lehet megfigyelni. A kiválasztott jelenete zsírceruzával jelölik meg és a levágott jeleneteket átlátszó ragszalaggal ragasztják össze munkakópiává. Miután munkakópiát a rendező jóváhagyta, ennek alapján állít össze az eredeti negatívokból a filmet.

Egy 16 mm-es "félprofi" vágóasztal.

Ugyanez a "szuper 8-as" film esetén így nézett ki.
Aki "amatőrfilmezett" a video korszak előtt, az még emlékezhet ezekre az eszközökre.

A videofelvételeknél a szalagot nem vágják szét, úgynevezett elektronikus vágást alkalmaznak.
Az eredeti felvételről kiválogatott jeleneteket egy másik szalagra való átjátszással állítják össze.

Egy Umatic vágó berendezés. (A digitális korszak előtt ezt használták a legtöbb TV stúdióban.)

Az egyes jelenetek pontos azonosítására szabványos idő-kód jeleket visznek fel a szalagra. Az időkódot újabban egyre növekvő mértékben a filmvágásnál is használják.

A digitális video rendszerek esetén esetén mindez a számítógép képernyőjén történik.

Számtalan hasonló program áll rendelkezésre a "házi videók" szerkesztésére, képkeveréshez. Ezekkel bárki könnyen "megvághatja" saját felvételeit.

Felhasznált irodalom