Young, Thomas
(1773-1829) angol fizikus
Csodagyerek volt, mivel két éves korában már tudott olvasni.
A fizikában elsősorban fény hullámtermészetének
bizonyítása fűződik a nevéhez.
(Híres kísérletének leírása lentebb megtalálható.)
1801-ben kimutatta a fényinterferenciát,
1817-ben pedig megállapította, hogy a fény transzverzális hullám.
A kohézióval kapcsolatos vizsgálatai
során megbecsülte a molekulák nagyságát.
Érdekességképp megemlítjük, hogy az archeológiában is maradandót alkotott. Az
1799-ben talált Rosette-i kő megfejtésében is közreműködött, bár a teljes megfejtés
Champollion nevéhez fűződik.
Newtonnak
nem volt mindig igaza. A különböző vitákban mindíg úgy alakította a tudomány
főfolyásának irányát, hogy meggyőzzön a fény kizárólagos anyagi jellegéről a
hullámtermészettel szemben.
1803-ban Young kidolgozott egy elméletet ennek tesztelésére. Vágott egy
rést egy ablakredőnyön, vastag papírlappal takarta el, amelyen apró nyílást
vágott és egy tükröt használt az áthaladó ragyogó fénysugár
terelésére. Ezután vett egy kb. harmincad inch (0,1 mm) széles kartoncsíkot
és az élével a fénysugár útjába tartva
két részre osztotta a sugarat. Az eredmény egy fényes és sötét csíkokból álló
árnyék volt - egy olyan jelenség, amely magyarázatot adott arra, hogy a két
sugárnyaláb hullámként lépett kölcsönhatásba egymással. A fényes sávok ott jelentkeznek,
ahol a hullámhegyek átfednek, erősítve egymást, a sötét sávok ott, ahol a tarajok
kioltják egymást.
A demonstrációt
gyakran megismételte a következő évek során egy olyan karton lapot alkalmazva,
ahol két rés osztja a nyalábot. Ezek az úgynevezett kettős-rés kísérletek a
hullámszerű mozgás szabványos meghatározásának eszközei lettek - ez a tény különösen
fontossá vált egy évvel később amikor a kvantum elmélet elkezdődött.