(1888 - 1966) Nobel díjas holland fizikus.
Amszterdamban, Hollandiában született.
Az Amszterdami Egyetemen tanult matematikát és fizikát.
1912-ben díjat nyert az opalizálás gázokban munkájáért.
1913-ban Jacobus Kapteyn asszisztense lett a Groningeni Egyetem asztronómiai laboratóriumában.
1914-ben Leonard Ornsteinnel közösen levezették az Ornstein-Zernike egyenletet a kritikus pont elméletben.
1920-ban a matematikai fizika professzorává nevezték ki.
1930-ban kutatásokat vezetett, emikor felfedezte a diffrakciós ráccsal létrehozott elsődleges spektrumvonalaktól balra és jobbra megjelenő úgynevezett szellemvonalakat, 90 fokkal eltolódott fázissal.
1933-ban a Fizikai és Orvosi Kongresszuson Wageningenben mutatta be először a fáziskontraszt technikát a mikroszkópon.
1953-ban fizikai Nobel-díjat kapott a fáziskontraszt mikroszkóp kifejlesztéséért.
Az optika területén az optikai leképező rendszerek (mikroszkópok, távcsövek) leképezési hibáinak vagy aberrációinak hatékony leírásában is részt vett.