(1865-1929)
Nobel-díjas magyar származású osztrák-német kémikus.Bécsben született.
Korán kezdett fizikával és kémiával foglalkozni.
Bécsben az Orvosi Egyetemen, majd a Műszaki Főiskolán tanult.
1887-től Münchenben szerves kémiát tanult.
1890-ben szerezte meg doktori címét.
Ezt követően Berlinben kezdte meg a kolloid fémszolok, ezen belül is a kolloid aranyszol kutatását.
Úttörő volt a kolloidkémia területén.
1893-ban Grazban a Műszaki Főiskola magántanára lett.
1897 és 1907 között a jénai egyetem magántanára, és a Schott üveggyár tudományos munkatársa volt.
Kolloid kutatásait a világhírű jénai gyárban is tudományos munkatársként végezhette, hiszen megállapítása az üveg és porcelángyártásban is hasznosítható volt.
Az 1903-ban létrehozott ultramikroszkóppal bizonyította, hogy a kolloid oldatok heterogén rendszerek, és a kolloid rendszerek átmenetet képeznek a szuszpenziók és az oldatok között.
Feltalálta a membránszűrőt (1918) és az ultraszűrőt (1929), melyen baktérium nagyságú részecskéket lehetett egymástól elválasztani.
1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat "a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért". A Nobel-díjjal járó összeget a göttingeni egyetem fejlesztésére fordította.
1929 februárjában nyugdíjba vonult, majd néhány hónappal később Göttingenben, Németországban meghalt.
A Holdon található Zsigmondy krátert róla nevezték el.