Az igazi nevem Horváth Miklós. (hmika@vilaglex.hu)

A forradalom évében születtem (akkoriban a forradalom említésekor mínusz egyes szorzót ajánlatos volt említeni, egészen a 80-as évek végéig, amikor már sajnálatos eseményként lehetett beszélni róla).

Az ország legnagyobb "távolkeleti" városában nőttem fel és - az egyetemi éveket leszámítva - mindig ott éltem (illetve jelenleg kicsit mellette). Váci Mihály szőkének nevezte ezt a várost, de valószínűleg nem a korlátozott IQ-val rendelkező hölgyekre alkalmazott jelzőre gondolt.

Gyerekkorom egy mostani gyerek számára dögunalmasnak tűnne (se TV, se videó, se számítógép, se mobiltelefon...), de én jól éreztem magam.
Már "koragyerekkoromtól" vegyésznek készültem (ez valószínűleg akkor vált biztossá, amikor néhány hónapos koromban véletlenül hidrogén-peroxidot öntöttek a köldökömre paraffin olaj helyett, szüleim szerint ekkor visítottam fel, hogy "vegyész leszek" - bár a spontán felvisítás tűnik valószínűbbnek).

Már az általános iskolában is aktív kísérletező voltam, különösen robbanóanyagok és rakéták témakörében. (Ma ezért valószínűleg lecsuknának terroristaként.)

A Krúdyban már a kémia tanárral együtt lőttük szét a kémia előadó ajtaját lőgyapot ágyúval.
(Rágalom, hogy csak mostanában vannak hülye reformok az oktatásban, akkor is voltak. Pl. mi voltunk az egyetlen olyan évfolyam, amikor nem volt osztályzás az érettségin - 1974-ben.)

Veszprémben végül szervező-vegyészként végeztem, de azért ragadt rám valami kémiából is.
Munkám során ugyan nem sok szerep jutott a kémiának, bár nem is volt teljesen mentes tőle. (Jelenleg is készülő "lexikonom" kémiai túlsúlya bizonyára az előtörő kémiai indíttatás következménye.)

Egyébként nem voltam egy "vándormadár".
Csaknem tíz évet dolgoztam a Dunapack helyi gyárában (akkoriban még a Papíripari Vállalathoz tartozott).
Öt évig dolgoztam "szellemi szabad" fordítóként.
Az egyetlen munkahely, ahol nagyon rövid időt (néhány hónapot) töltöttem a hazai olajipar nyírbogdányi fellegvára volt. Nem sokkal távozásom után megszűnt, de ehhez sem az ottlétemnek sem a távozásomnak nincs köze.
Valamivel több, mint "kerek" tíz évet dolgoztam egy szoftverfejlesztő cégnél.
Jelenleg angol műszaki fordítással, honlapok készítésével és egyéb "szoftvertevékenységekkel" foglalkozom magánvállalkozóként, immár nyugdíj mellett.

Eddigi (több mint fél évszázados) életem során volt néhány hobbim. Ezek némelyike úgy néz ki végigkísér.

Bár aktívan sohasem zenéltem (és ezzel szerintem nagyon jót tettem az emberiséggel), de mindig szerettem a zenét és mindig jelentős zenei gyűjteménnyel rendelkeztem, az éppen aktuális jelhordozón.
(Szalagos - félsávos, mono - gyűjteménnyel indult, aztán átálltam a szalagos - negyedsávos, sztereo rendszerre, közben elkezdtem gyűjteni a "bakelit korongokat" is. Az orsós anyag egy részét sikerült kazettára átmenteni (ennek egy részétől azóta sem tudok megszabadulni, de már régóta nem hallgatom), a bakelit egy része megmaradt és párhuzamosan szép lassan megjelent egy kisebb, és fényesebb korongból álló gyűjtemény. Ma már ezt is ritkán hallgatom, inkább munka közben a "vinyón" lévő "zsugorított" zenéket - MP3-ban. A mai fiatalok a szalagot lassan már kazettában sem ismerik.) Maga a zene viszont nem változott ma is rock, jazz-rock, komolyzene alkotja a gyűjteményt és leginkább a "klasszikusok" valamennyi műfajból.

Másik régi hobbim, ami a honlapon is megjelenik a fotózás.
Még általános iskolában elkezdtem egy "FED-2" típusú masinával ("szovjet gyár acélja adta").
Valamikor a 80-as évek elején sikerült szert tennem egy "Chinon CM-3" tükörreflexes gépre. Ez már majdnem olyan volt, mint egy fényképezőgép.
Kicsit később ezt egy "Chinon CM-4"-re "konvertáltam", hogy vehessek hozzá egy "zumot", mert ilyet menetesben nem gyártottak. Egy "35-150-es Oczek macro-zoom" beszerzésére futotta. Ez már maga volt a kánaán és egészen a 2005-ben beköszöntött "villanyos" korszakomig kitartott.
Egészen 2010-ig egy Fuji FinePix S7000-sel nyomultam. Egész használható kis gép volt, de aztán mégis lecseréltem egy újabbra. Utána egy Fuji FinePix S1600-al próbálkoztam, de ezzel már nem voltam annyira elégedett. Nem is tartott soká, 2011 júniusában megleptem magam egy Fuji FinePix HS10-zel. Ez már tényleg majdnem olyan volt, mint egy fényképezőgép. Újra megkedveltem a fotózást. Különösen a teléjét és makróját kedveltem.
Azóta ebből is már a harmadik "generáció" jelent meg a HS50, de már ez sem volt kapható, amikor újabb „beruházásra” szántam el magam. Így, márkahűségemet feladva, 2016 júniusában egy Sony Cyber-Shot DSC-HX400V mellett döntöttem. Ez is csak egy kompakt gép, de 20 megapixeles és eszméletlen nagy zoomtartományt fog át. Hamar megszoktam és egy jelenleg nagyrész ezzel készítek képeket. Szert tettem egy Nikon D90-re is. Az egy sokkal komolyabb gép, de nagy, nehéz és csak egy obi van hozzá.
Hogy érdemes volt-e ennyi időt eltölteni a fotózással, döntse el mindenki maga, a képek megnézése után. (Ha képes megnézni az már eredmény.)

Kicsit "amatőrfilmeztem" is, bár ebben a műfajban mindössze egyetlen önálló "alkotásom" született egy 1984-es Tisza túrán, igaz az mindjárt két díjat is nyert (persze nem Oszkárt, csak egy "nevenincs amatőrfilmfesztivál" különdíját, és a legjobb első film díját, de azért nem mondták rá, hogy "ezér osz' kár volt").
Amatőfilmes területen leginkább a jelentős zenei gyűjteményem és az egyetemen szerzett stúdiós tapasztalatom hasznosult egyik munkatársam filmjeinek hangosításában.

Egyszer tettem egy kis kitérőt a vasútmodellezés területén is. Egész pofás terepasztalt hoztam össze a fiamnak (lásd a képeknél), TT méretben, kevés pénzzel és sok munkával.

Valamikor 2000 elején kezdtem el egy aféle természettudományos, "közismereti lexikon" készítését. Jelenleg szabadidőm legnagyobb hányadát erre fordítom. (Elérhető a "Lexikon" részből.)

Életem legnagyobb részét "városlakóként" töltöttem ("XX. századi" sőt mot már jó ideje XXI.!). 1989-ben költöztünk ki "vidékre". (Pillanatnyilag jó ötletnek látszott.) Ez egy meglehetősen "skizofrén" helyzet, ami sok szempontból a vidéki és a városi élet összes hátrányát ötvözi az előnyei nélkül.
Mi "papíron" városlakók vagyunk, de minden szolgáltató szerint vidékiek. Azért az idők során sikerült nagy nehezen minden városi szolgáltatásra szert tenni. Legutóbb (2017) már az "üvegkábel" is elért minket.

Egyébként jó itt lakni. Általában csend és nyugalom üli meg a tájat, amit csak a kb. egy kilométernyire lévő autópálya és a vasút, meg a szép számú gyereksereg, és nyaranta időnként a mezőgazdaság zaja tör meg.
Képeim nagy részének témáját is ez a környék, illetve a kerben található élőlénysereg adja.