A bolygók jelei

A Hold és a bolygók jelölésére a csillagászok egészen ősi eredetű jeleket használnak. A jelek (a Holdét kivéve amely magától értetődik) egy kis magyarázatot kívánnak.

Merkúr
A Merkúr jele egy jogar leegyszerűsített ábrázolása, mivel Mercurius isten volt e bolygó védőszentje az ókorban.

Vénusz
A Vénusz jele egy kézitükör, a nőiesség, a szépség jelképe, Vénusz istennő tartozéka.

Föld
A Föld jele, azé a bolygóé amin járunk-kelünk, egy kör benne kis kereszttel.

Hold
A Hold jele egy holdsarló.

Mars
A Mars jelképe nem egyéb mint egy pajzshoz támasztott kopja, minthogy e bolygót Mars hadisten védi.

Jupiter
A Jupiter jelképe egy Z betű, amely Jupiter görög nevének (Zeusz) a kezdőbetűje.

Szaturnusz
A Szaturnusz jelképe Flammarion szerint az idő kaszáját szimbolizálja, mert az idő és a végzet istenét mindig ezzel a hagyományos kellékkel szokták ábrázolni.

Uránusz
Az Uránusz jele későbbi eredetű, hiszen a bolygót 1781-ben fedezte fel Herschel. Jele egy kis köröcske, rajta H betű, ami az Uránusz felfedezőjére Herschelre emlékeztet.

Neptunusz
A Neptunusz jele Neptunusznak a tenger istenének háromágú szigonyát jelképezi. Jele ugyan az ókori mitológiába nyúlik vissza, csak 1846-ban fedezték fel.

Plútó
A Plútó jele az összefonódott P és L betű, a bolygó nevének első két betűje. A Plútót 1930-ban fedezték fel.

Nap
Legősibb jel a Nap, bolygórendszerünk középpontjának jele, egy kör benne ponttal, amelyet több ezer évvel ezelőtt már az egyiptomiak is használtak.

A régi alkimisták a bolygók és a Nap jeleit felhasználták az egyes fémek jelölésére is.

A fentiek azzal magyarázhatók, hogy az alkimisták minden fémet egy-egy ókori istenségnek szenteltek.

A középkori bolygótisztelet maradványa, hogy a biológiában ma is a Mars és a Vénusz jelét használják a hím- és nőnemű egyedek megkülönböztetésére.

Felhasznált irodalom