Galileo űrszonda

Tudományos szempontból igen nagyratörő kutatási program, amelyet a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek fejlesztett ki.
Ennek során egy keringő, légkörbe hatoló szonda indult a Jupiter holdjainak, légkörének, gyűrűinek és magnetoszférájának a vizsgálatára.
Eredetileg 1982-ben szerették volna indítani, de többször is késedelmet okozott a megfelelő hordozórakéta hiánya.
Az Atlantis űrrepülőgéppel 1989. októver 18-án bocsátották fel.
Elsőként közelített meg egy kisbolygót (Gaspra).
1995. december 7-én állt pályára a Jupiter körüli első műholdként.

Magával vitt egy 339 kg tömegű, 1,3 átmérőjű. a bolygó légkörébe merülő szondát. Hőpajzs védte a túlhevüléstől. Úgy tervezték, hogy nagy hőmérsékletet és nyomást bírjon el a 47,8 km/s sebességű belépés idején.
1995 júliusában vált le a központi szondáról, öthónapos repülés után érte el a Jupitert. A légkörébe fékezés nélkül lépett és 2 perc alatt szubszonikus sebességre lassult. Ezután egy 2,5 méteres ejtőernyővel, a hővédő pajzs nélkül 150 km-t ereszkedett a légkörben és 58 percig gyűjtött adatokat, amiket a keringő űrszondához küldött. A légköri szondát lítium-kén-dioxid (LiSO₂) akkumulátorok látták el árammal.
A légköri szondával valószínűleg túlmelegedés miatt szakadt meg a kapcsolat. A légkör a vártnál melegebb és szelesebb volt a vártnál.

A keringő egység a Jupiter több holdját is megközelítette 8 évig tartó keringése során.
2003. szeptember 21-én lefékezték és megsemmisült a Jupiter légkörében.

Felhasznált irodalom