A víz, a karsztos
területeken, mészkőben
végzett munkájának következményei.
A mészkő víz
hatására nem mállik, hanem oldódik. A karsztos
területekre hulló csapadékvíz
annál több mészkövet tud feloldani,
minél több szén-dioxidot
tartalmaz.
A mészkőfennsíkok
és a mészkőhegységek
felszínén lévő kőzetrepedéseket
a beszivárgó szénsav-
és humuszsavtartalmú csapadékvíz
barázdákká mélyíti és tágítja. Ezek az úgynevezett karrok.
A karrokkal felszabadult mészkőfelszín
a karrmező (a felső képen), magát a folyamatot karrosodásnak
nevezzük.
Mivel a mészkő
repedései elnyelik a csapadékvizet,
a karsztvíz
pusztító és építő munkáját a föld alatt végzi. Ez az oka annak, hogy a
mészkőhegységek
felszíne gyakran olyan fennsík,
ahol ritka a felszíni vízfolyás.
A karsztvíz
a mészkő oldásával
mindinkább növeli a repedéseket, s a felszínre vezető kőzethasadékok
kitágításával tölcsérszerű mélyedések, víznyelők
alakulnak ki.
A felszínről a víznyelőkön át
a mészkőnél
keményebb kvarckavics
juthat a mélybe. A patakká
vagy folyóvá
duzzadt karsztvíz
oldó hatásával és hordalékával pusztító munkát végez, aminek következtében
a mészkő belsejében
barlangok alakulnak
ki.
Amikor a víz oldó
hatása következtében erősen csökken a mészkő
szilárdsága vagy a barlang
üregei beszakadnak, a felszínen kerekded berogyások, dolinák
keletkeznek. (Sok dolina található
a Bükkfennsíkon és a Mecsekben.)
A felszín alatti vízér
vagy patakrendszer
fölött több dolina
együttes berogyása következtében nagyobb teknő alakú mélyedés jön létre.
Ez az uvala.
A mészkőfennsíkon
gyakran találkozunk olyan felszínre nyíló, fordított tölcsér formájú,
lefelé szélesedő aknával, amely barlangjáratokká
tágul. Az ilyen képződmény neve zsomboly (az alsó képen).
