Űrszondák

Luna-1 Holdszonda, az első Hold felé irányított űrrakéta, amely az első mesterséges bolygó lett. A Luna-1 feladata a Hold megközelítése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
1959 januárjában indították.

Luna-2 Holdszonda (a képen), az első mesterséges égitest, amely elérte a Hold felszínét. Feladata a Hold eltalálása és a Luna-1-hez hasonlóan a Föld-Hold, valamint a Hold körüli térség vizsgálata.
1959 szeptemberében indították. Az 5,2 méter hosszú és 2,4 m átmérőjű, 390,2 kilogramm súlyú, gömbölyű Luna-2 33,5 óra repülés után ért Holdat. Az első ember alkotta szerkezetként csapódott be egy idegen égitestre, a Mare Serenitatistól nyugatra az Aristides, Archimedes és az Autolycus kráterek közelében.

Luna-3 Holdszonda, amely először készített felvételeket a Hold túlsó, Földről nem látható oldaláról 1959-ben. Egyúttal ezek voltak az első, űreszközről végrehajtott csillagászati megfigyelések a világűrben.
1959 októberében indították.

Luna-9 Holdszonda, amely az első sima leszállást hajtotta végre a Holdon és az első helyszíni panoráma-felvételeket közvetítette a Földre. Ez volt az első eset az űrhajózás történetében, hogy egy űreszköz idegen égitest felszínén működött és képeket közvetített.
1966 januárjában indították.

Luna-10 Holdszonda, amely a Hold első mesterséges holdja lett.
1966 márciusában indították.

Luna-17 Holdszonda, amely első alkalommal juttatott a Hold felszínére önjáró berendezést, a Lunohod-1-et. Feladata a Hold adott területére sima leszállással leszállással eljuttatni egy mozgó holdlaboratóriumot.
1970 novemberében indították.

Mariner-2 A Mariner-1 sikertelen indítása után a Mariner-2 1962-ben került a Vénusz felé tartó mesterségesbolygó-pályára mint az USA első űrszondája a bolygóközi térben. Ez volt az első űreszköz, amely méréseket továbbított a Földre egy másik bolygó közvetlen közeléből.

Mariner-4 A Mariner-3 sikertelen indítása után a Mariner-4 1964 végén indult a Mars felé. Ez volt az első űreszköz, amely képet továbbított a Földre egy másik bolygó felszínéről. Legfontosabb berendezése a televíziós kamera volt, amely az első közelfelvételeket készítette a Marsról. Összesen 21 felvételt készített.

(Mariner-5)

Mariner-9 Ez volt az első űreszköz, amely egy idegen bolygó mesterséges holdjaként működött. A Mariner-9 útjának legfontosabb eredménye a Mars első teljes térképének az elkészítése volt.

Mariner-10 A Vénusz és a Merkúr bolygó kutatására 1973-ban indított űrrakéta. Az első műszeres szonda a Naprendszer legbelső bolygója, a közelében, az első kísérlet a gravitációs hintamanőver alkalmazására két célpont vizsgálata érdekében, és az első program, melynek során az űreszköz heliocentrikus pályán többször visszatért célpontjához.

Az Apollo-15 program keretében (1981. július 26-án) a Hold felszínére juttatott Lunar Rover holdjárót telepekkel üzemeltették. Hatótávolsága 92 km, tömege 209 kg, fölépítése rendkívül törékeny. A földi nehézségi erőtérben az asztronauták súlya alatt összetörne. A Holdon az utasok súlya csupán a földi érték egyhatoda, ezért lehetett a járművet is könnyebbre méretezni.

Pioneer
Amerikai hold- és bolygókutató űrszondaasorozat. 1958 - 1973 között 11, 1978-ban Pioneer-Vénusz néven két tagját bocsátották föl. A Jupitert és a Szaturnuszt vizsgáló 1972-ben illetve 1973-ban indított Pioneer-10 és Pioneer-11 az első űrszondák voltak az óriásbolygók közelében, egyben az első ember alkotta űreszközök, amelyek elhagyták a Naprendszert.

A képen az űrszondákon elhelyezett aranyozott lemez és adatainak magyarázata látható.

Pioneer-10 és Pioneer-11 A Jupiter megközelítésére indított űrrakéták. Az első űreszközök, amelyek eljutottak a külső bolygókig, az első ember készítette objektumok melyek elhagyták a Naprendszert, az első űreszközök melyek indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték. Gazdag megfigyelési anyagot szolgáltatott a Jupiterről és környezetéről, illetve a Szaturnuszról is.

Voyager
A NASA által végrehajtott amerikai bolygókutató űrszondák neve.
A Voyager-1 és Voyager-2 (másnéven Mariner-11 és Mariner-12) indult a külső nagybolygók kutatására.
A szondák elrepültek a külső bolygók közelében, és az első részletes vizsgálatokat végezték a Marson túl, kihasználva az igen ritka (minden 175. évben bekövetkező) együttállást, ami lehetővé tette a Jupiter (1979), a Szaturnusz (1980-81), az Uránusz (1986) és a Neptunusz (1989) végiglátogatását.
Mindkét űrszonda elhagyta a Naprendszert.

Az űrszondákat, amelyet radioaktív izotópos termoelektromos generátorok láttak el energiával, a NASA Jet Propulsion Laboratory építette és működtette.
Az űrszondák akár a 21. sz.-ig is küldhetnek vissza információkat Naprendszerünk legkülső térségeiből.

Felhasznált irodalom