Voyager
(Voyager-1, Voyager-2)
A NASA
által a külső nagybolygók kutatására indított amerikai bolygókutató
űrszondák neve.
A Voyager-1 (másnéven Mariner-11) (a képen) 1977. szeptember 5-én
indult a Jupiter és a Szaturnusz)
kutatására.
A Voyager-2 (másnéven Mariner-12) 1977. augusztus 20-án indult a Jupiter,
a Szaturnusz, az Uránusz
és a Neptunusz kutatására.
A szondák elrepültek a külső bolygók közelében, és az első részletes vizsgálatokat
végezték a Marson túl, kihasználva az igen
ritka (minden 175. évben bekövetkező) együttállást, ami lehetővé tette a Jupiter
(1979), a Szaturnusz (1980-81), az Uránusz
(1986) és a Neptunusz (1989) végiglátogatását.
ANASA Jet Propulsion Laboratory által épített és működtetett űrszondákat radioaktív izotópos termoelektromos generátorok látják el energiával.
A Voyager-1 megközelítette a Jupiter
több holdját (Amalthea,
Io, az Európa,
Ganymede), a Szaturnusz
hét holdját (Titán,
Rhea, Mimas,
Dione, Enceladus,
Tethys, Hyperion).
2000 felvételt készített és 10 milliárd bit információt sugárzott a Földre.
Újabb hintamanőver
segítségével kilépett a Föld pályasíkjából
és 2012. év folyamán elhagyta a Naprendszer
heliopauzával határolt belső részét.
Jelenleg a csillagközi
térben utazik tovább.
A Voyager-2 gyengülő termoelektromos
generátora miatt 2020-ig tud tudományos méréseket végezni, majd körülbelül
2025-ig lesz még elég energiája
rádiójelek küldésére.
Körülbelül 40.000 év múlva 1,76 fényévre közelíti meg a Ross 248 nevű csillagot.
Az űrszondák még
jelenleg is küldenek információkat
Naprendszerünk legkülső térségeiből.