Voyager
(Voyager-1, Voyager-2)

A NASA által a külső nagybolygók kutatására indított amerikai bolygókutató űrszondák neve.
A Voyager-1 (másnéven Mariner-11) (a képen) 1977. szeptember 5-én indult a Jupiter és a Szaturnusz) kutatására.
A Voyager-2 (másnéven Mariner-12) 1977. augusztus 20-án indult a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz kutatására.

A szondák elrepültek a külső bolygók közelében, és az első részletes vizsgálatokat végezték a Marson túl, kihasználva az igen ritka (minden 175. évben bekövetkező) együttállást, ami lehetővé tette a Jupiter (1979), a Szaturnusz (1980-81), az Uránusz (1986) és a Neptunusz (1989) végiglátogatását.

ANASA Jet Propulsion Laboratory által épített és működtetett űrszondákat radioaktív izotópos termoelektromos generátorok látják el energiával.

A Voyager-1 megközelítette a Jupiter több holdját (Amalthea, Io, az Európa, Ganymede), a Szaturnusz hét holdját (Titán, Rhea, Mimas, Dione, Enceladus, Tethys, Hyperion).
2000 felvételt készített és 10 milliárd bit információt sugárzott a Földre.
Újabb hintamanőver segítségével kilépett a Föld pályasíkjából és 2012. év folyamán elhagyta a Naprendszer heliopauzával határolt belső részét. Jelenleg a csillagközi térben utazik tovább.

A Voyager-2 gyengülő termoelektromos generátora miatt 2020-ig tud tudományos méréseket végezni, majd körülbelül 2025-ig lesz még elég energiája rádiójelek küldésére.
Körülbelül 40.000 év múlva 1,76 fényévre közelíti meg a Ross 248 nevű csillagot.

Az űrszondák még jelenleg is küldenek információkat Naprendszerünk legkülső térségeiből.

Felhasznált irodalom