Civilizációóóó!
(Életlehetőségek az Univerzumban)
Nemrég
olvastam egy cikkben:
Létezhetnek földönkívüliek, ám az emberiségnek el kellene kerülnie, hogy kapcsolatba
lépjen velük, mert annak következménye pusztító lehet - óvott Stephen Hawking
brit tudós. A világhírű asztrofizikus egy új dokumentumfilmben közölte, "ha
az idegenek meglátogatnának bennünket, annak kimenetele esetleg olyan lenne,
mint amikor Kolumbusz partra szállt Amerikában, és ami nem végződött túl jól
az őslakos amerikaiak számára".
A cikk kapcsán sokat gondolkodtam az idegen civilizációkkal és egyáltalán a
más bolygókon található
élettel kapcsolatban.
Az számomra is nyilvánvaló, hogy egész biztosan létezik az élet valamilyen formája
az Univerzum számtalan
pontján. Egyszerűen lehetetlen, hogy a létező 1010 galaxis
1020 csillagának
vélhetően még ennél is sokkal több bolygója
közül csak a Földön
alakult ki élet.
Már foglalkoztam
az élőlények fizikájával és kémiájával és abban részben az élet feltételeivel
is.
Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik bizonyos körülmények fennállása esetén
az élet kialakulása talán "törvényszerű". Úgy tűnik egyszerűen az
anyagnak a sajátossága, illetve bizonyos elemeknek a tulajdonsága alapján, ki
"kell" alakulnia az életnek megfelelő körülmények között.
A világmindenség számos szerves molekulát tartalmaz "csak úgy" a csillagközi
térben is.
Egy molekulafelhő Tejútrendszerünkben, amelyben az etil-formiát (C2H5OCHO) és az n-propil cianid (C3H7CN) színképvonalait mutatták ki.
Ha ezek a molekulák egy olyan bolygóra kerülnek, mint amilyen a Földünk volt a kialakulását követő időszakban, akkor ezekből még bonyolultabb szerves molekulák alakulnak ki, megindul a "kémiai evolúció". Ezt S. L. Miller 1953-ban kísérletileg bizonyította be.
Innen már "csak egy ugrás" az élet kialakulása, az egész csak idő
és körülmények kérdése.
Előbb utóbb
összeáll valamiféle "őssejt". Mindössze az alábbiak kellenek hozzá:
- Egy kettős foszfolipid réteg, ami a környezetet és a sejtet elhatárolja
- Valami olyan mechanizmus ezen a "határvonalon" belül, ami a két
alapvető élőlényfunkciót (anyagcsere, önreprodukció) biztosítja.
Aminosavak viszonylag könnyen kialakulnak (az említett kísérletben is szinte
az összes lényeges aminosav kialakult). Az aminosavak könnyen reagálnak egymás
"szabad végeivel" és nagyobb egységekké - fehérjékké - állnak össze.
Egy mostani sejt felépítése - az elsők sokkal egyszerűbbek lehettek
Megfelelő körülmények között az aminosavak biztosan "összeállnak"
bizonyos fémionokkal is, így jöhettek létre az "ősenzimek".
Az RNS kialakulása is megtörténik spontán módon. Az első élőlények valószínűleg
RNS-t használtak "információtárolásra".
Ha már létrejöttek sejtek, akkor beindul az "rendes" evolúció és
innentől már megint csak idő kérdése, hogy mikor alakulnak ki fejlettebb élőlények.
Persze ehhez az is szükséges, hogy a körülmények "megfelelően" változzanak.
A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az életnek nem "célja" a fejlődés.
Az élet csak az adott körülményekhez próbál alkalmazkodni.
Ebből viszont az következik, hogy a fejlettebb élőlények kialakulásának már
nagyon kicsi az esélye és elég hosszú idő szükséges hozzá. E miatt nagyon kevés
bolygón alakulhatott ki olyan fejlett élet mint Földünkön.
Jelenlegi ismereteink szerint a Földön legalább 3,5 milliárd éve létezik élet. Igaz többször majdnem kipusztult, de éppen ezek a "kedvezőtlen" változások stimulálták az élővilág fejlődését olyanná, amilyennek most ismerjük. Egy nagyobb katasztrófa tette lehetővé, hogy a dínók "uralkodó fajjá" váljanak és egy másik pusztította ki őket, és indította el az emlősök fejlődését. (Korábban is bizonyára számos hasonló esemény egyengette a fejlődés rögös útját az ismert irányokba.)
Ilyen katasztrófák nélkül mi sem léteznénk, talán még mindig egysejtűek népesítenék be a Földet.
Az "élet számára legkedvezőbb égitest" kísérőjével (Földünk és Holdunk) - ahogyan a Mars Global Surveyor kamerája "látta" a "szomszédból".
Jelenlegi ismereteink szerint számos véletlen "szerencsés", kedvező
hatása alakította a földi életet.
Csak néhány a sok közül:
- Az eddig megismertektől teljesen eltérő bolygórendszer felépítés
A mi Naprendszerünkben
az óriásbolygók
tőlünk sokkal kijjebb és közel kör alakú pályán
keringenek ezért kedvezően "terelgetik" a kisbolygókat, befogják az
üstökösöket, megvédenek minket a becsapódásoktól.
- Kedvező keringési pálya
A Föld pályája körnek
tekinthető, emiatt mindig egyenletes napsugárzás éri a felszínt.
- Kedvező bolygóhelyzet
A Föld valamikor régen jókora pofont kapott egy nagyobb bolygóval ütközve, ezért
alakult ki a 23,5 fokos pályaferdeség, ami lehetővé teszi az évszakok változását.
- "Védőhold"
Jelenlegi ismereteink szerint az említett ütközés hozta létre egyetlen kísérőnket,
a Holdat, ami szintén megvéd minket bizonyos becsapódásoktól.
- "Védő-mágnes"
Valószínűleg szintén az említett becsapódásnak köszönhetjük, hogy a teljesen
megolvadó bolygóanyagban
elkülönültek a nehéz elemek
(elsősorban vas nikkel)
a Föld belsejében magot
alkotva. Ez a forgó "vasmag" hozza létre Földünk
mágneses terét, ami megvéd minket a Napból
érkező gyilkos részecskesugárzástól
(napszél). E nélkül
a napszél valószínűleg
"lefújta" volna a légkört is, mint a Mars esetén.
- Az említett olvadékbeli elkülönülés is hozzájárult ahhoz, hogy a Föld belseje még mindig folyékony, hiszen a nehéz radioaktív izotópok (pl. urán) is a magba kerültek és az ezek bomlásakor keletkező hő fűti a Föld belsejét. A folyékony mag egyrészt biztosítja a felszín állandó formálását, másrészt növeli a felszíni hőmérsékletet.
- Légkör összetétel
A jelenlegi légkör már részben az élővilág "terméke". Összetétele
jelentősen befolyásolja a felszíni hőmérsékletet. Ha nagyon kevés lenne az üvegházgáz
a légkörben, akkor Földünk "hógolyóvá" alakulhatna, ha viszont túl
sok, akár a Vénuszhoz hasonló pokollá is válhatna.
Ezek szerint nagyon sok szerencsés hatás együttesének köszönhetjük létünket.
A Napunk is lehetne sokkal "rakoncátlanabb". Ha nagyobb változások
jelentkeznének a Nap sugárzásának intenzitásában, akkor a megfagyástól a megsülésig
ingadozhatnának a földi állapotok.
Szóval az élet bizonyára nagyon sok bolygón kialakulhatott az említett 1020 csillag körül, de valószínűleg nagyon kevés helyen voltak a miénkhez hasonlóan szerencsés körülmények a további tartós, hosszú idejű fejlődéshez.
A mi civilizációnk kialakulása a körülbelül 3,5 milliárd éves földi élet "utolsó pillanataira" tehető mindössze. Fejlettebb eszközöket csak pár tízezer éve kezdtünk el használni és az első fejlettebb társadalmak csak néhány ezer éve alakultak ki.
Igazán fejlett technikai eszközöket csak néhány száz éve használunk.
Rádióhullámokat alig több mint 100 éve alkalmazunk, közte olyanokat, amelyek elhagyják a Földet alig több mint 60 éve. (Ezek még csak alig több mint 60 fényévnyire, kb. az Aldebaran távolságáig jutottak. )
Űrkutatásunk nem rég ünnepelte 50 éves fennállását és a legmesszebbre jutott űreszközeink is csak a Naprendszer "belső határáig" a heliopauzáig jutottak.
Az emberi faj viszonylag békésnek tekinthető más fajokhoz viszonyítva, de így is szünet nélkül háborúzunk egymással és egyre fejlettebb eszközeink miatt ezek egyre veszélyesebbek. Egy atomháború akár civilizációnk pusztulásához vezethetne. Számos egyéb olyan veszély is fenyegeti civilizációnkat, ami miatt nehéz megjósolni élettartamát.
Ha ezeket mind figyelembe vesszük, akkor elég kicsinek tűnik az esély arra, hogy velünk egyidejűleg léteznek hasonló fejlettségű civilizációk olyan környezetben, amit legalább elektromágneses hullámokkal elérhetünk.
A SETI program eddigi civilizációkereső próbálkozásai mindenesetre azt valószínűsítik,
hogy nem igazán nyüzsögnek hozzánk hasonló civilizációk a közelben. Semmilyen
mesterséges eredetre utaló jelet
nem sikerült fogni, nagy területet átfogva sok hullámhosszon
keresgélve sem.
Pedig az is eléggé valószínűnek tűnik, hogy egy létrejövő civilizáció, a fejlettség
egy bizonyos szintjén használ elektromágneses hullámokat.
Hawking véleményét tekintve talán jobb is így...