Fogyasztás - nyersanyagok - mesterséges anyagok - környezet
Az "Energia termelés és könyezetszennyezés"
című részben az energiatermelés
és felhasználás környezeti hatásaival foglalkozom.
A mai "fogyasztóitársadalom" azonban óriási mennyiségben használ különböző
nyersanyagokat is.
Ezen kívűl előállítunk olyan anyagokat, amelyek azelőtt sohasem léteztek, ezért
az élővilág nem tud mit kezdeni velük.
A különböző környezetvédelmi szervezetek mindenféle "látványos zöld akciókkal" jelentkeznek időnként, véleményem szerint azonban sem ők, sem az "átlagember", de még a szakemberek sem rendelkeznek megfelelő információkkal ebben a témakörben.
Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a legfőbb probléma a Földön jelenleg élő több mint 6 milliárd ember és az egyre növekvő, a "biológia igényeket" lényegesen meghaladó fogyasztás. Egyetlen "ember méretű" fajból sem él ekkora populáció a Földön és egyetlen élőlény sem akar - rajtunk kívül a biológiai szükségleteit messze meghaladó mennyiséget felhasználni környezete erőforrásaiból.
Csak néhány példát szeretnék bemutatni gondolatébresztőnek, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.
- Az élővilág (és egy-két száz évvel ezelőtt még az emberek is) "úgy működik",
hogy a Nap energiáját
a fotoszintézist
felhasználni képes növények által megkötött energiáját "élik fel"
az állatok egy adott területen. Akkora "létszámban" élnek, amennyit
az adott terület növényzete képes eltartani. A "fejletlen" országokban
még ma is emberi, állati erővel művelik a földet, termesztenek növényeket -
a lakosság 70%-a ezzel foglalkozik. Egy adott területen nagyobb energia
"keletkezik" a növények által, a napfényből, mint amekkora energiát
a növénytermelésbe befektetnek.
Ezzel szemben a "fejlett" országokban a sok millió éve a növények
által elraktározott napenergiát (kőolaj)
használják el az "intenzív növénytermelésre" - a lakosságnak kevesebb,
mint 5%-a foglalkozik mezőgazdasággal.
Nem akarom a hatásokat itt hosszan elemezni, de teljesen nyilvánvaló, hogy ez
hosszú távon nem járható út az emberiség számára.
- A korszerű ipar iszonyatos mennyiségben használ fel mindenféle nyersanyagot
a legkülönfélébb iparcikkek, fogyasztási cikkek előállítására. Az újrafelhasználás,
hulladékhasznosítás szinte teljesen hiányzik. Gyorsuló ütemben kerül szemétre
szinte minden.
A javítás "elavúlt" tevékenységnek számít. Ha elromlik "újabbat",
"korszerűbbet" kell venni helyette. Sokszor egy apró alkatrész kisebb
hibája miatt egy nagyobb részegység, vagy akár egy teljes készülék kerül szemétre,
mert "nem gazdaságos" a javítása.
Félelmetes mennyiségű, és gyakran az élővilág számára teljesen "kezelhetetlen"
hulladékokat "termelünk".
Érdemes elgondolkozni azon, hogy egy mikrocsip előállítása során egy vödörnyi
- többnyire veszélyes - hulladék keletkezik. Ezeket az alkatrészeket milliárd
számra állítják elő évente. Szinte nincs olyan eszköz, ami ne tartalmazna már
ilyen "korszerű" áramköri elemeket. Ezek aztán néhány éven belül szemétre
kerülnek legtöbbször egy sokkal nagyobb nyomtatott áramköri kártyával, vagy
az egész eszközzel együtt.
Az elektronikus eszközök jelentős hányadát "egyszer használatos"
szárazelemek táplálják. Ezeknek a "zöld" változatai ("green
alkaline") is erősen könyezetszennyezők és 99%-uk a szemétre kerül. Higanyt
ugyan általában már nem tartalmaznak, de egyebeket annál inkább.
- A "korszerű" üzletláncok, a "korszerű" élelmiszeripar
iszonyatos mennyiségű, mindenféle csomagolóanyagot használ. Vesz valaki
két db paradicsomot, 1 db paprikát, 3 db almát, stb. és kap hozzá egy-egy "nájlon"
(PE) zacskót, a vonalkódos
öntapadós cimkével. Otthon az egész csomagolást ki lehet hajítani. A cimkétől
összeragad, használhatatlan. A polietilén
ugyan nem egy veszélyes anyag, de elásva szinte örökéletű. Márpedig szemetünk
zömét még mindíg elássuk. (1000 év múlva nagyon elcsodálkoznak majd az akkori
régészek, hogy milyen célt szolgálhattak ezek a használható elásott eszközök,
anyagok.)
"Gyárilag" is agyon csomagolnak mindent. Sokszor a csomagolás (főleg
a kisebb kiszereléseknél) drágább, mint maga a termék.
A "szelektív hulladékgyűjtés" nem igazán oldja meg a problémát. Sok
esetben szinte megoldhatatlan, illetve számtalan újabb problémát szül.
Nemrég "büszkén" mondták, hogy az egyik faluban milyen jól megoldották
a szelektív hulladékgyűjtést, még a tejfölös dobozt is kimossák.
És mi lesz a szennyvízzel?
Mi lesz a műanyagbevonatú
alumínium zárófóliával,
illetve annak a poháron maradó részével?
Rengeteg olyan "kompozit
anyagú" csomagolást alkalmazunk, amivel szinte semmit sem lehet
kezdeni. Gondoljunk például a "dobozos" termékekre (gyümölcslevek,
tartós tej, stb.). Ezek általában karton-polietilén-alufólia-polietilén
rétegekből állnak. Természetesen a csomagolt termék kis része is bennük marad.
A "hagyományos módon elásva" szinte sohase bomlanak
le. Elégetés esetén az alufólia
okoz problémát. Mivel szétszedhetetlen a reciklálása semmilyen módon
nem oldható meg. (Annak ellenére, hogy az oldalán ott virít a recycling jel.)
- Az igazi problémát mindíg az okozza, amikor a "mennyiség minőségbe csap
át". Ha valaki otthon lecseréli gépkocsijában az olajat,
az a 3-4 liter még nem okoz környezeti katasztrófát. Ha azonban Magyarországon
3 millió kocsiban cserélik le otthon, évente egyszer az olajat, az 9-12 millió
liter olaj! Ez 9-12.000 m3 kb. két vasúti tartálykocsi szerelvényre
való fáradt olaj. Ezzel már az egész országot tönkre lehetne szennyezni! És
még a haszongépjárművekkel nem is számoltunk!
Ugyanilyen döbbenetes számok jönnek ki bármelyik szennyező esetén, már egy Magyarország
méretű, egyáltalán nem a fogyasztás csúcsán álló népességre is. (Az USA hasonló
adatait még elgondolni is szörnyű!)
Nézzünk mondjuk egy "pillepalackot" egy ilyen eldobható PET
palack kb. 5 dkg. Az egyik legelterjedtebb csomagolóanyag. Ha csak minden
tizedik emberre számolunk egyet naponta az napi 50 tonna hulladék!
Ha naponta 100 liter vízfogyasztást számolunk egy főre, akkor évente 365 millió
m3 szennyvíz kezelését, elhelyezését kellene megoldani!
- A húzóágazatnak kikiáltott idegenforgalom talán a legkörnyezetszennyezőbb
ágazat.
Az "Energia termelés és könyezetszennyezés"
című részben foglalkoztam a közlekedés környezetszennyezésével. Ez a legnagyobb
légszennyező. Ha belegondolunk, hogy az idegenforgalom elengedhetetlen része
a közlekedés, akkor ez világossá válik.
A turisták "pihenni és szórakozni" akarnak, egész évben erre spóroltak,
ezért nem takarékoskodnak a fogyasztással. Ráadásul előszeretettel vásárolnak
olyan "praktikus", eldobható eszközöket, csomagolásokat, amiket direkt
nekik "fejlesztettek ki". Szóval a "szokásosnál" jóval nagyobb
mennyiségű szemetet "termelnek" (egy átlagos turista 1 kilogrammot
naponta). A turistáknak épített szállodák és egyéb létesítmények pedig ontják
magukból a környezetkárosító anyagokat.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy 2000-ben 700 millió volt a turisták száma...