Fogyasztás - nyersanyagok - mesterséges anyagok - környezet

Az "Energia termelés és könyezetszennyezés" című részben az energiatermelés és felhasználás környezeti hatásaival foglalkozom.
A mai "fogyasztóitársadalom" azonban óriási mennyiségben használ különböző nyersanyagokat is.
Ezen kívűl előállítunk olyan anyagokat, amelyek azelőtt sohasem léteztek, ezért az élővilág nem tud mit kezdeni velük.

A különböző környezetvédelmi szervezetek mindenféle "látványos zöld akciókkal" jelentkeznek időnként, véleményem szerint azonban sem ők, sem az "átlagember", de még a szakemberek sem rendelkeznek megfelelő információkkal ebben a témakörben.

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a legfőbb probléma a Földön jelenleg élő több mint 6 milliárd ember és az egyre növekvő, a "biológia igényeket" lényegesen meghaladó fogyasztás. Egyetlen "ember méretű" fajból sem él ekkora populáció a Földön és egyetlen élőlény sem akar - rajtunk kívül a biológiai szükségleteit messze meghaladó mennyiséget felhasználni környezete erőforrásaiból.

Csak néhány példát szeretnék bemutatni gondolatébresztőnek, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.

- Az élővilág (és egy-két száz évvel ezelőtt még az emberek is) "úgy működik", hogy a Nap energiáját a fotoszintézist felhasználni képes növények által megkötött energiáját "élik fel" az állatok egy adott területen. Akkora "létszámban" élnek, amennyit az adott terület növényzete képes eltartani. A "fejletlen" országokban még ma is emberi, állati erővel művelik a földet, termesztenek növényeket - a lakosság 70%-a ezzel foglalkozik. Egy adott területen nagyobb energia "keletkezik" a növények által, a napfényből, mint amekkora energiát a növénytermelésbe befektetnek.
Ezzel szemben a "fejlett" országokban a sok millió éve a növények által elraktározott napenergiát (kőolaj) használják el az "intenzív növénytermelésre" - a lakosságnak kevesebb, mint 5%-a foglalkozik mezőgazdasággal.
Nem akarom a hatásokat itt hosszan elemezni, de teljesen nyilvánvaló, hogy ez hosszú távon nem járható út az emberiség számára.

- A korszerű ipar iszonyatos mennyiségben használ fel mindenféle nyersanyagot a legkülönfélébb iparcikkek, fogyasztási cikkek előállítására. Az újrafelhasználás, hulladékhasznosítás szinte teljesen hiányzik. Gyorsuló ütemben kerül szemétre szinte minden.
A javítás "elavúlt" tevékenységnek számít. Ha elromlik "újabbat", "korszerűbbet" kell venni helyette. Sokszor egy apró alkatrész kisebb hibája miatt egy nagyobb részegység, vagy akár egy teljes készülék kerül szemétre, mert "nem gazdaságos" a javítása.
Félelmetes mennyiségű, és gyakran az élővilág számára teljesen "kezelhetetlen" hulladékokat "termelünk".
Érdemes elgondolkozni azon, hogy egy mikrocsip előállítása során egy vödörnyi - többnyire veszélyes - hulladék keletkezik. Ezeket az alkatrészeket milliárd számra állítják elő évente. Szinte nincs olyan eszköz, ami ne tartalmazna már ilyen "korszerű" áramköri elemeket. Ezek aztán néhány éven belül szemétre kerülnek legtöbbször egy sokkal nagyobb nyomtatott áramköri kártyával, vagy az egész eszközzel együtt.
Az elektronikus eszközök jelentős hányadát "egyszer használatos" szárazelemek táplálják. Ezeknek a "zöld" változatai ("green alkaline") is erősen könyezetszennyezők és 99%-uk a szemétre kerül. Higanyt ugyan általában már nem tartalmaznak, de egyebeket annál inkább.

- A "korszerű" üzletláncok, a "korszerű" élelmiszeripar iszonyatos mennyiségű, mindenféle csomagolóanyagot használ. Vesz valaki két db paradicsomot, 1 db paprikát, 3 db almát, stb. és kap hozzá egy-egy "nájlon" (PE) zacskót, a vonalkódos öntapadós cimkével. Otthon az egész csomagolást ki lehet hajítani. A cimkétől összeragad, használhatatlan. A polietilén ugyan nem egy veszélyes anyag, de elásva szinte örökéletű. Márpedig szemetünk zömét még mindíg elássuk. (1000 év múlva nagyon elcsodálkoznak majd az akkori régészek, hogy milyen célt szolgálhattak ezek a használható elásott eszközök, anyagok.)
"Gyárilag" is agyon csomagolnak mindent. Sokszor a csomagolás (főleg a kisebb kiszereléseknél) drágább, mint maga a termék.
A "szelektív hulladékgyűjtés" nem igazán oldja meg a problémát. Sok esetben szinte megoldhatatlan, illetve számtalan újabb problémát szül.
Nemrég "büszkén" mondták, hogy az egyik faluban milyen jól megoldották a szelektív hulladékgyűjtést, még a tejfölös dobozt is kimossák.
És mi lesz a szennyvízzel?
Mi lesz a műanyagbevonatú alumínium zárófóliával, illetve annak a poháron maradó részével?
Rengeteg olyan "kompozit anyagú" csomagolást alkalmazunk, amivel szinte semmit sem lehet kezdeni. Gondoljunk például a "dobozos" termékekre (gyümölcslevek, tartós tej, stb.). Ezek általában karton-polietilén-alufólia-polietilén rétegekből állnak. Természetesen a csomagolt termék kis része is bennük marad. A "hagyományos módon elásva" szinte sohase bomlanak le. Elégetés esetén az alufólia okoz problémát. Mivel szétszedhetetlen a reciklálása semmilyen módon nem oldható meg. (Annak ellenére, hogy az oldalán ott virít a recycling jel.)

- Az igazi problémát mindíg az okozza, amikor a "mennyiség minőségbe csap át". Ha valaki otthon lecseréli gépkocsijában az olajat, az a 3-4 liter még nem okoz környezeti katasztrófát. Ha azonban Magyarországon 3 millió kocsiban cserélik le otthon, évente egyszer az olajat, az 9-12 millió liter olaj! Ez 9-12.000 m3 kb. két vasúti tartálykocsi szerelvényre való fáradt olaj. Ezzel már az egész országot tönkre lehetne szennyezni! És még a haszongépjárművekkel nem is számoltunk!
Ugyanilyen döbbenetes számok jönnek ki bármelyik szennyező esetén, már egy Magyarország méretű, egyáltalán nem a fogyasztás csúcsán álló népességre is. (Az USA hasonló adatait még elgondolni is szörnyű!)
Nézzünk mondjuk egy "pillepalackot" egy ilyen eldobható PET palack kb. 5 dkg. Az egyik legelterjedtebb csomagolóanyag. Ha csak minden tizedik emberre számolunk egyet naponta az napi 50 tonna hulladék!
Ha naponta 100 liter vízfogyasztást számolunk egy főre, akkor évente 365 millió m3 szennyvíz kezelését, elhelyezését kellene megoldani!

- A húzóágazatnak kikiáltott idegenforgalom talán a legkörnyezetszennyezőbb ágazat.
Az "Energia termelés és könyezetszennyezés" című részben foglalkoztam a közlekedés környezetszennyezésével. Ez a legnagyobb légszennyező. Ha belegondolunk, hogy az idegenforgalom elengedhetetlen része a közlekedés, akkor ez világossá válik.
A turisták "pihenni és szórakozni" akarnak, egész évben erre spóroltak, ezért nem takarékoskodnak a fogyasztással. Ráadásul előszeretettel vásárolnak olyan "praktikus", eldobható eszközöket, csomagolásokat, amiket direkt nekik "fejlesztettek ki". Szóval a "szokásosnál" jóval nagyobb mennyiségű szemetet "termelnek" (egy átlagos turista 1 kilogrammot naponta). A turistáknak épített szállodák és egyéb létesítmények pedig ontják magukból a környezetkárosító anyagokat.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy 2000-ben 700 millió volt a turisták száma...

Felhasznált irodalom