Helyünk és nyomunk a Világegyetemben

Az emberek sokáig azt hitték, hogy a Föld a világ közepe.
Körülöttünk forog minden.

Ptolemaiosz világképe

Sokan még mindig azt hiszik, hogy a Föld valamilyen rendkívüli égitest és rajta az ember valamiféle "kiválasztott" faj.

A jelenlegi ismereteink alapján ez azért már elég nagy beképzeltség szerintem.

Ismereteink bővülése

Sokáig csak szabadszemes megfigyelések voltak.

Mindenféle komolyabb eszköz nélkül is nagyon sok mindenre rájöttek az emberek egészen hamar.

A csillagos égbolt a Tejúttal

A villanyvilágítás elterjedése előtt nem volt fényszennyezés és tiszta időben gyönyörű látványt nyújtott a csillagos ég. Szinte sugallta a megfigyeléseket.
Eszközök nélkül csak azt lehetett megállapítani, hogy a Föld a világ közepe.
Minden körülötte történik. A Nap, a Hold és a csillagok átvonulnak az égen.
A bolygók kicsit belerondítottak ebbe a kerek világba, de ezt igyekeztek mindenféle furmányos pályákkal áthidalni.

És akkor jött a távcső!

Amikor Galilei elkezdett mindenféléket megfigyelni kezdetleges távcsövével, olyan megállapításokra tett szert, amiket már nem lehetett a "központi Földdel" megmagyarázni.
Egyes bolygók fázisváltozásai és a Jupiter, később róla elnevezett, négy nagy holdja (a képen) egyértelműen azt igazolta, hogy a Föld nem lehet mindennek a közepe.
A távcsövek egyre nagyobbak és egyre jobbak lettek.
A csillagászok egyre több csillagot, ködöt, por- és gázfelhőt figyeltek meg egyre jobban.

Hubble jött rá először, hogy a mi galaxisunkon kívül még számtalan további található a Világegyetemben.

Az Abell galaxishalmaz

Később azt is megállapították, hogy ezek távolodnak egymástól és megállapították, hogy százmilliárdnyi galaxis népesíti be az Univerzumot és mindegyik úgy százmilliárdnyi csillagot tartalmaz.
(Egyszer egy csillagász ezt úgy szemléltette, hogy annyi csillag található az Univerzumban, ahány homokszem a Föld összes tengerpartján!)

Az elmúlt évtizedben az exobolygók (a mi Naprendszerünkön kívüli bolygók) kutatása is sokat fejlődött.
Először csak néhány a Jupiternél is nagyobb bolygót sikerült felfedezni, de aztán egyre kisebbeket.

Összehasonlító fantáziarajz két, már felfedezett exobolygó-rendszerről.
Lent a Napunkhoz hasonló 55 Cancri és három exobolygójának helyzete, fent a Cha 110913-773444 jelű barna törpe és a körülötte lévő protoplanetáris korongból születő exobolygók várható pályái láthatók.

Már jó néhány "szuperföldet", (a Földnél néhányszor nagyobb bolygót), is sikerült észlelni. Úgy tűnik, a csillagok többségének van bolygórendszere.
Mindebből az következik, hogy az Univerzumban sokkal több bolygó létezik, mint ahány csillag.

Egyre kevésbé állítható, hogy jelentősek lennénk!

Nyomaink

Bár sokat azt hiszik, hogy ide rendszeresen járnak mindenféle UFO-k, különleges Földünket és rajta az emberiséget tanulmányozni, a tények sokkal lehangolóbbak. Úgy tűnik eddig nem túl sok nyomot hagytunk "kozmikus léptékben".

Nézzük meg, hogyan látszunk, (illetve nem látszunk) a "szomszédból".
Érdemes elgondolkodni azon, hogy már a világűrben, 360 kilométer magasságban keringő űrállomásról sincs sok nyoma az emberi civilizációnak, nappal, szabad szemmel nézve. Éjszaka látszik viszont a városok fényszennyezése. Persze távcsővel, vagy megfelelő eszközökkel vizsgálva számtalan nyomunk van. Sajnos ezek a nyomok sokszor nem éppen pozitív jelenségek. (Összevissza szennyezzük a környezetünket.)

A Föld egy részlete az ISS-ről fotózva.	Európai fényszennyezés a világűrből.	Kínai szmog a világűrből.

A Holdról nézve már tényleg alig van nyomunk.

Kicsit messzebbről, de még mindig a szomszédból, a Szaturnusz mellől, Földünk már csak egy pislákoló csillagocska.

Így láttánk Földünket a Holdról az Apolló űrhajósai.	A nyíllal jelölt pont Földünk a Szaturnusz mellől nézve.

A legközelebbi csillag, a Proxima Kentaury mellől már a Napunk sem látszik szabad szemmel és még mindig csak a szomszéd csillagnál vagyunk. Galaxisunkban 100 milliárd csillag található, ebből a Nap csak egy átlagos csillag. Bár abból a szempontból mindenképpen a kisebbséghez tartozik, hogy egyedülálló csillag, a csillagok többsége ugyanis kettő (vagy több) csillagból álló rendszer része.

Van-e valamilyen más nyoma az emberiségnek?

A jelenlegi érzékeny műszerekkel néhány fényévnyi távolságból legfeljebb annyit lehetne megállapítani a Föld Nap előtti átvonulásakor, hogy a légköre tartalmaz oxigént, vízgőzt és metánt, ami utalhat életre, vagy annak lehetőségére.
Az emberiség a II. világháború óta használ olyan hullámhosszúságú rádióhullámokat (radarok), amelyek elhagyhatták a Földet. Ezek tehát valamivel több, mint 70 fényévnyi távolságra juthattak. Ebből a távolságból megállapítható lenne a földi civilizáció jelenléte. A Tejútrendszer azonban 100.000 fényév átmérőjű, tehát még a saját galaxisunkban sem jutott túl messzire a nyomunk.
Az általunk eddig legmesszebbre jutott eszköz, a Voyager 1 (a képen), még alig távolodott el a Földtől. Jelenleg kb. 122 csillagászati egység távolságban van, (kb. háromszor olyan messze, mint a Plútó). Ez csak nekünk nagy távolság.
Annak az esélye, hogy ezt valami más civilizáció képviselői valaha megtalálják, gyakorlatilag nulla.

Ugyanilyen kicsi az esélye annak, hogy egy, akár a közelünkben (pár száz fényévnyire) jelenleg létező civilizációról valamilyen közvetett információt kapjunk.
A SETI-program eddigi vizsgálatainak eredménye eléggé lesújtó.

Felhasznált irodalom